Rohamtempóban törvénykezik a kétharmad. Naponta nyújtanak be újabb és újabb javaslatokat, melyek a (köz)élet legkülönfélébb részeit érintik. Több indítványuk ún. salátatörvényként kerül az Országgyűlés elé, azaz több jogszabályt érint egyszerre. Néha ez olyan anomáliákat eredményez, hogy lehetetlen egyértelműen állást foglalni az indítvány mellett vagy ellen.
Így volt ez a „három csapás” törvényjavaslat esetén is, amikor egy támogatható indítványhoz csaptak hozzá egy szájkosártörvényt. És ugyanígy jártunk a közbiztonság javítása érdekében szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal is: a jó szándékú szigorításokhoz hozzácsaptak egy újabb lex Gárdát.
A magát az olajügyek és maffiakapcsolatok alól a mai napig nem tisztázó Pintér Sándor jegyzi ezt a törvényjavaslatot. A Gyurcsány-Draskovics-Bajnai nevével fémjelzett korszak továbbélését pedig mi sem jellemzi jobban, hogy még arra sem vették a fáradságot, hogy saját megszövegezéssel álljanak elő. A tényállási elemek ugyanis szó szerint megegyeznek a lex Gárda I. és lex Gárda II. néven elhíresült agymenéssel. Azonban az eddigi kormányrendeleti szinten alkalmazott szankciót Pintér tovább szigorítja: százötvenezer forintig terjedő pénzbírság vagy akár hatvan napos elzárás is lehet a büntetése annak, akire a rendőr megpróbálja ráhúzni ezt a tényállást.
Természetesen a Jobbik parlamenti frakciója nem hagyja, hogy a „szavazófülkében lezajlott forradalom” Draskovics Tibor szellemének továbbélése miatt elbukjon. Ezért a lex Gárda törvényi szintre emelése ellen tiltakozásul a Magyar Nemzeti Gárda olajzöld pólóját öltötték magukra a nemzeti oldal valódi képviselői. Legalábbis akiknek jutott, ugyanis a kormányzat utasítására a többit egy hamis állítás alapján lefoglalták. Más frakciótagok pedig az egész ülésnap során fekete nadrágot, fehér inget és fekete mellényt viseltek.
A meglehetősen foghíjas (10 kormánypárti, 1 MSZP-s, 2 LMP-s és legalább háromszor ennyi jobbikos képviselő) ülésteremben megfagyott a levegő, amikor a gárdisták iránti szimpátiából azok egyenpólóját viselő képviselők felszólalásaikban sorra álltak ki a jogsértést, erőszakot soha el nem követő gárdisták mellett.
Gaudi-Nagy Tamás kifogásolta, hogy a javaslat a rablót és a pandúrt is falhoz kívánja állítani. Ugyanúgy üldözni fogják azokat, akik ellopják mások terményét, háziállatait mint azokat, akik ezt meg kívánják akadályozni, meg kívánják védeni az ártatlan emberek életét, vagyonát.
Vona Gábor frakcióvezető a 2002-ben alakult polgári körök mozgalmához hasonlította a gárdisták közösségét: ahogy a gárdisták, úgy a polgári körök is választottak maguknak jelképeket, jelmondatokat, néha vekkerrel, síppal (ez akár félelemkeltő is lehet) tiltakoztak a szociálliberális rendszer ellen. Jelszavukat pedig az a személy hozta be a köztudatba, aki jelenleg Magyarország kormányfője. Vona Gábor, a gárdamozgalom életre hívója meg is hívta a beterjesztő Pintér Sándort helyettesítő államtitkárt, hogy együtt látogassanak meg gárdistákat, gárdista családokat. Így ő maga is megtapasztalhatja, hogy a gárdisták nem egy másik bolygóról érkezett vérszomjas lények, hanem ugyanolyan tisztességes emberek, mint az utca embere. Vona Gábor kijelentette: látni a kormánypárti képviselők szemén a tanácstalanságot, hiszen az ő szavazóik is ugyanúgy tisztelik, kedvelik és szeretik a gárdistákat. Ezért maguk a képviselők sem tudják, hogy mitévők legyenek. Kérte őket, hogy vegyék figyelembe szavazóik véleményét, ne büntessék még jobban azokat, aki eddig is saját kis jövedelmükből tettek a hazáért, a magyar nemzetért.
A hosszan elnyúló vita hajnali háromnegyed egykor ért véget. A nemzeti oldal képviselőinek harcos kiállása a gárdisták mellett csodálatos élményt nyújtott minden szemlélőnek. Ez ad reménységet minden igaz magyar embernek a szebb jövőre!