Immár negyedszer veszünk részt a Szent Jobb tiszteletén a Bazilika előtt. Mondhatni, mióta vagyunk MNG, ott vagyunk. Máig egyedül a gárdaszervezetek közül. Kérdezhetnénk az okokat, de a válasz – ismeretek, vélemények hiányában – nem lenne kielégítő. De továbbra is kérdés, hogy mi tartja, mi tarthatja vissza az Árpád-ház első királyának Szent Koronája előtt esküt, fogadalmat tevő gárdistákat, hogy részt vegyenek ezen a rendezvényen. Nos, ezen el lehetne gondolkodni! Meg azon is persze, hogy akárcsak a csíksomlyói pünkösdi búcsú, ez is egy határokon átívelő, magyarságot, kereszténységet összekötő esemény, melyen megjelenni nem csak jog, de kötelesség is lenne.
A rendezvény, szokás szerint felemelő és méltóságteljes volt. Bár idén talán egy kicsit túlbiztosították (beléptető kapuk, keresős átvizsgálás, stb.). Biztosan megint nőtt a terrorfenyegetés hisztéria. Mindenesetre nem történt semmi váratlan és kegyeletsértő, mint két évvel ezelőtt, amikor egy örült libsi görény (már kinézetre) berohant az oltár és a Szent Jobb elé, és némi blaszfémiával fűszerezett magánszámot adott elő. Akkor is furcsa volt, milyen sokáig hagyták a színen. Utána még furcsább volt, hogy egy szót sem lehetett hallani róla többet. Persze – csak gondolatkísérletként –, ha teszem azt egy másik, mostanában kezdődő, nem is szakrális eseményre rontana be hasonló stílusban valaki, arról bizonyára hetekig cikkezne a hazai- és a világsajtó. Az állami szervezetek pedig egymást túllihegve igyekeznének – jó mélyre hajolva – bocsánatot kérni, gyalázva saját fajtájukat. Talán még az ENSZ BT-t is összehívnák. Persze ez csak egy elfuserált gondolatkísérlet volt, hiszen mindenki tudja, hogy ilyen nem történhet meg, hiszen „az” az esemény szent és sérthetetlen, biztonságát komor és súlyos büntetési tételek szavatolják. De hát így van ez mindenhol, miért is lenne másként Szűz Mária és Szent István országában.
Mi pedig a „B” szektorban voltunk, együtt a hagyományőrző szervezetekkel. Már a bevonulásunk is elismerést és tapsot váltott ki a beléptető kapuknál. Külföldi turisták kérdezgették mosolyogva a nevünket, tetszettünk nekik. A kapukon is sikeresen átjutottunk. Az egész szentmise alatt alakzatban állva vártuk a körmenetet. A becsatlakozás is jól ment, talán közepén lehettünk a menetnek. A zászló sokat „dobott” a megjelenésen és végig nagy tetszést aratott. Végigmenve a nagy körön, pont akkor értünk vissza mikor a Szent Jobb elhaladt a szektor előtt. Persze láthattuk országunk „nagyjait”– az átkos múlt visszaköszön vagy így, vagy úgy – egy Habsburg vezetésével… Végül a Himnuszok után a Boldogasszony Anyánk eléneklésével lett vége az eseménynek.