A 2010-ben a Jobbik vezetésének eljuttatott hangfelvétel óta tetten érhető a „szőnyeg alá söprés”-re való törekvés Szegedi Csanád ügyében. (Vagy talán félni kellett és félni kell most is valamitől?) Lenhardt Balázs eltávolítása a frakcióból – majd röviddel később a Jobbikból is -, szintén része az elhallgatásnak és az elhallgattatásnak.
Sajnos a tények azonban makacs dolgok és minduntalan szembesülniük kell velük azoknak is, akik létezésükről nem kívánnak tudomást venni.
A Magyar Nemzeti Gárda mindig kiállt az igazság mellett és ennek szellemében jelentünk meg tegnap a Kárpát Haza Őrei (KHŐ) által szervezett tiltakozó demonstráción Szegedi Csanád háza előtt.
(Bennem fel is merült a kérdés: vajon meddig lehet még Jobbik tag és rádi elnök Horka Sándor, a KHŐ vezetője!?) A tüntetés célja egyébként az a reálisan megfogalmazott követelés volt, hogy Szegedi adja vissza EP képviselői mandátumát, hiszen a nemzeti oldal szavazói nem azért juttatták ehhez a lehetőséghez, hogy most Izrael demokratikusságát próbálja bizonygatni nekünk.
A másik követelés pedig az volt, hogy adja vissza gárda-mellényét, hiszen méltatlanná vált nem csak annak viselésére, hanem annak birtoklására is. (Meg aztán, ha idővel követi Dániel Pétert Izraelbe, ott úgysem veszi semmi hasznát. Nem úgy, mint a rovásírásnak, mert az továbbra is hasznos, hiszen ennek a segítségével tudja elolvasni a házánál hagyott „ÁRULÓ” feliratú táblát.)
Ami sokunkat megdöbbentett, hogy nagyon kevés résztvevője volt ennek a demonstrációnak. Megdöbbentő volt, hogy a két kizárt jobbikos képviselőn (Endrésik, Lenhardt) kívül nem láttam mást a Jobbik vezetéséből és a képviselők közül sem. (Ezek szerint Csanáddal és a pozíciójával minden rendben van.) Megdöbbentő volt a jobbikos szavazók közönye is, hiszen 30-40 fő vette csak a fáradtságot a megjelenésre. (Ezek szerint a többieknek mindegy, kikre szavaztak és kik képviselik őket.) És végül megdöbbentő volt a nemzetinek titulált internetes oldalak hallgatása is az egész eseményről. Mintha meg sem történt volna. (Ezek szerint az igaz oldal melletti kiállás már nem sajtóhír és az objektív tájékoztatás sem fontos.)
Szerencsére néhányan azt valljuk, hogy a problémákra nem megoldás az elhallgatás, mert azok rendszerint újra és még erősebben törnek a felszínre.
A problémákat már a keletkezésük pillanatában meg kell oldani, ha erre lehetőség van. Részemről megköszöntem Endrésik Zsoltnak, hogy 2010-ben vette magának a fáradtságot és kiderítette, hogy mi újság a Szegedi család körül és ezt közölte a Jobbik vezetőivel. Megköszöntem, hogy látván azt, hogy nem történik semmi, nem adta fel, volt olyan bátor és ki is állt az igazáért. Elmondta, hogy nagyon nehéz időket élt meg, hiszen leárulózták, leügynöközték az elmúlt idő alatt. (Valahogy az MNG és a saját történetemre ismertem benne.)
Gratuláltam Lenhardt Balázsnak, amiért nem hagyta a feledés homályába veszni a bűncselekmények gyanúját és megtette azt, ami egyébként kötelessége lett volna az összes képviselőnek, aki tudomást szerzett az EU-s pénzek jogszerűtlen felhasználásának gyanújáról.
És persze régi ismerősként és bajtársként köszöntöttem Varga B. Tamást, aki a közelmúltban szintén megszívlelendő kritikákat fogalmazott meg Vona Gáborral szemben.
Tudom, hogy Szegedi önszántából nem fogja visszaadni a mandátumát és kétséges az is, hogy a gárda-mellény visszakerül-e tőle.
A tegnapi nap mégis jó volt valamire: megtudtuk, hogy két ember még mindig azt az őszinte és radikális vonalat képviseli, ami miatt 2010-ben a Jobbik szavazók bejuttatták őket az Országgyűlésbe.
Ináncsi József
MNG orsz.vez