Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezete
2016. március 15. Isaszeg

 

A Magyar Nemzeti Gárda Isaszegen emlékezett március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára. Úgy gondoltuk, hogy otthagyjuk a „bűnös” várost, mely nem átallja ezt a szent napot is bemocskolni és megmételyezni. A bűnös az ezerszer átkozott politika, mely széthúzást és gyűlöletet visz, vitt bele az ünnepbe. Magyar fordul magyar ellen, testvér a testvér ellen. Átok és gyűlölet. Szégyen és gyalázat.

Sajnos nem csak a politika csúfította el és gyalázta meg ezt a szép és dicső ünnepet, de olyanok is, akiktől ezt végképp nem várná az ember. A „nemzet napszámosai” gondolták úgy, hogy ezen a szép napon kell elkezdeni harcukat – többek között – a napszámuk növelése érdekében. Az év fennmaradó 360 napja nem jó erre, pont ezt az egy napot kell felhasználni. Nem beszélve arról, hogy mintegy az ünnep előestéjén a „napszámosok” egyik sértődött képviselője felszólította tanulóifjúságot – Hazádnak rendületlenül… – Magyarország elhagyására.
Nos, azt gondolom, ezt egy felelősen gondolkodó, magát a magyar ifjúság tanítójának gondoló vagy hívő, magát magyarnak és tényleg a nemzet napszámosának  tartó ember – semmilyen indokkal és magyarázattal – nem engedheti meg magának. Vagy az előbb felsorolt tulajdonságok közül egy, esetleg több dolog nem stimmel.

Nézem a dühtől és gyűlölettől eltorzult arcokat, a táblákkal, zászlókkal felfegyverkezett, egymással közelharcot vívó magyarokat és Wass Albert Magyar cirkusza jut az eszembe:

„….Én arra a vörösre fogadok!
Enyém a zöldinges legény!
Szorítsd, te Árpád-címeres!
A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar…”

Hát így ünnepelünk, magyar módra, egymást ölve, szidva, mocskolva, Európáért ordítva és egyszer sem Magyarországért. Európa segíts! Éljen a demokrácia! Hát csoda-e, hogy egyre többen ábrándulnak ki ebből az Európából és ebből a demokráciából?

Cui prodest? – Kinek az érdeke? Hát nem is tudom, illetve dehogynem, pontosan tudom. Nehéz elhinni, hogy a magyar ifjúság tanítására felesküdött sokadalom ezt nem tudja. Vagy nem érdekli és birka módjára hagyja magát terelgetni egy szűk – ám nagyhatalmú, gazdag strómanokkal rendelkező – politikai kisebbség által. Vagy már ennyire mindegy?

Ezt hagytuk ott, amikor elvonultunk csendesen, illőn és tisztelettel emlékezni eleink hősiességére és bátorságára. Inkább az elemekkel csatázzunk, mint saját véreinkkel. Nem gyávaságból és nem félelemből, mert megvan a harcnak az ideje és megvan az emlékezés ideje. A kettőt pedig nem lehet és nem szabad összekeverni.

Az isaszegi honvéd emlékmű környékén pedig időnként sűrű hó, havas eső és eső váltogatta magát a fel-feltámadó szélben. Egységünk pedig menetben, dobszóra masírozott föl a domboldalon. Felsorakozva az emlékmű előtt a Himnusz eléneklésével kezdtük a megemlékezést, majd Táskai Ferenc országos vezető foglalta össze az ünnep lényegét és az isaszegi csata lefolyását. Egy bajtársunk a jelenlegi állapotokkal szembesítette az ünnepet és az ünnep méltóságát. Föltéve a nagy kérdést: Vajon lehetne-e ma forradalmat csinálni? Mindenki tudta a választ. A helyszínen már voltak csoportok, ilyen volt a Rákosmenti Baranta Egyesület, akik ’48-as dalokat énekelve színesítették a megemlékezést. Vezetőjük elmondta, hogy zarándoklatuk alatt több helységen keresztül menve csak nagyon kevés zászlót láttak a házakon, azok is inkább a középületeken voltak. Ez is jól jellemzi a mostani állapotokat. Nincs magyarság- nincs nemzettudat, az ünnepeket csak fel- és kihasználja az ún. politikai „elit”. Mellébeszélés, agymosás, hazaárulás (képletesen és valóságosan is). Ez van! 
A felszólalások végeztével, katonai tiszteletadással elhelyeztük koszorúnkat az emlékmű talapzatán, és meggyújtottuk az emlékezés mécseseit. A Szózat és a Székely himnusz eléneklése zárta ünnepségünket.

És újra csak a forradalom lánglelkű költőjének sorait tudom ajánlani, nemcsak az ifjúság, de az őket tanító méltó/méltatlan „napszámosok" figyelmébe:

„...De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!"

Köszönetet mondunk Mariannak, aki az isaszegi Jobbik képviseletében meghívta magához egységünket süteményre, kávéra, üdítőre és melegedni. A sütemény pedig nemcsak látványos, de kifejezetten finom és ízletes volt. Persze bevalljuk, hogy a fűtött nagyszoba is jól esett.

 

Videoösszefoglaló a megemlékezésről: https://youtu.be/AyrL1RD5uss

 

 

Hódos László
MNG Sajtószolgálat


Forrás: MNG Sajtószolgálat Budapest

2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna