A nagyvárosból nem régen egy vidéki kis községbe költöztünk, csendre, békességre vágytunk.A téli hidegek elmúltával nagy lelkesedéssel és örömmel kezdtünk neki a kerti munkálatoknak. Előkészítettük a veteményest, rendbe raktuk a füves területeket, egyre többet tartózkodtunk a kertben. Pontosan tudtuk, hogy a szomszédságban nagy családos kisebbség lakik, hiszen az ablakon keresztül láttuk, hogy egész télen, lopják a fát, pazarolják a közkútból lopott vizet. Május első hétvégéjén tapasztaltuk, hogy nem csak lopnak, hanem bizony igen hangosak is. Kiabálnak, a gyerekek visítanak egész nap, a láncra vert kutya ugat naphosszat, folyamatosan üvöltöznek egymással és mindezek után két napos bulit rendeztek. Olyan hangerővel bömböltették a zenét, hogy zárt ajtó-ablak mögött még a tv-t sem hallottuk rendesen, amíg kint tartózkodtunk a kertben többször nyíltan kinevettek minket, amiért bosszankodtunk ezen az egész helyzeten.A két ház között kb. 150–200 méter távolság van.
A községben van polgárőrség (többször láttuk a kocsijukat) elindultam, hogy megkeresem őket, közben a férjem folyamatosan hívta őket telefonon. Miután egyikünk sem járt sikerrel, úgy döntöttünk kihívjuk a rendőröket. A bejelentés után kb. egy órával egy járőr kocsi állt meg a bulizós, hátrányos helyzetű, segélyből élő családnál. Rövid társalgás után a zenét lejjebb halkították, már elviselhető volt, így mi is nyugovóra tértünk. Miután több szóváltás és összetűzés volt már köztünk és ezek sem rendeződtek, hanem megismétlődtek, ezért elhatároztuk, hogy a következő hétvégén mi is tartunk egy kerti bulit, hiszen ezt semmi nem tiltja. Meg is szerveztük, meghirdettük a baráti körünkben és többen jelezték, hogy szívesen jönnének.
A főzőcskét vasárnap délutánra terveztük, előtte egy egészségügyi, „ismerd meg hogy hol lakom” sétát szerettünk volna tenni az általunk „annyira kedvelt” családok otthona környékén. Szombat reggel egy rendőrautó állt meg a kocsifelhajtón és két rendőr szeretett volna velünk beszélgetni. A rendőr, ahogy az illik bemutatkozott és megkérdezte, hogy a múlt heti bejelentésünk óta rendeződtek-e a dolgok. Mitől rendeződtek volna? A rendőrök nagyon kedvesek és udvariasak voltak, bár olyan érzésünk volt, hogy nem az előző heti bejelentésünk óta történtek felől szeretnének érdeklődni…. és persze, hogy igazunk lett. Kb. 5 perc elteltével már a másnapi buli volt a téma, kik jönnek, miért jönnek, milyen ruházatban jönnek, milyen céllal jönnek? Kert partira! Családi házhoz!
Ez a mai magyar rendőrség, ennyire figyelnek a magyar állampolgárokra. Hm… ez érdekes. Mivel semmi takargatni valónk nincs, ezért természetesen elmondtuk, gárdisták jönnek és nagy valószínűséggel a forma ruhájukat fogják felvenni! Hát ezen egy cseppet elcsodálkozott, de miután tisztáztuk, hogy mi nem a fekete-fehér verziót hordjuk, egy cseppet kisimult a rendőrünk arca… és akkor jöttek a szokásos kérdések.
– vonulunk?
– hozunk zászlót?
– demonstrációt akarunk?
– hányan leszünk?
– alakzatban sétálunk?
– vezényszavak is lesznek?
Miután felvilágosítást kapott arra vonatkozóan, hogy pontosan és jól tudjuk, hogy amiket felsorolt ezek egyik sem betiltott tevékenység, új alapokra helyeztük a beszélgetést. Megnyugtattuk, hogy a vasárnapot nyugodtan otthon töltheti, mert nem kívánunk balhézni, csupán egy kellemes bográcsozás lesz nálunk. Megnyugodva átsétált a cigány szomszédokhoz is egy kis beszélgetésre.
Eljött a vasárnap, és érkeztek a bajtársak. A község előtt már rendőr autó állt, három rendőrrel és még két autó, 3-3 rendőrrel járőrözött és találkoztunk az előző napi rendőr „barátunkkal” is. Megérkeztek a bajtársak a megbeszélt találkozási pontra, és elindultunk a cigánysorra, majd hozzánk. Egy helyen megálltunk, megnéztük a kilátást és az eladó házakat. Kirohantak a cigányok, (kapun belül maradtak ugyan) de azért némi emelkedett hangulat alakult ki, de érdeklődésünkre közölték, hogy „gárdistásoknak” nem adnak el házat ezen a környéken. Ezen aztán jót nevettünk (a rendőrségi autó tisztes távolságban követett bennünket, de nem avatkoztak be). Megérkeztünk a házunkhoz, kedves rendőr barátaink letáboroztak a sarkon. Időnként tettek egy kört és elautóztak a házunk előtt is, de mivel a kertbe nem látnak be és mi nem mentünk előre oka fogyottá vált ez a készültség! Erre van keret? Erre van ember?
Ebben a térségben – a szombati beszélgetésen kiderült – 5 falura/községre jut kb. 10 rendőr. Vasárnap 11 rendőr volt csak a mi községünkben… Vajon miért? Mi gárdisták már nem bográcsozhatunk rendőri biztosítás nélkül még a saját kertünkben sem? Amikor a cigányok két napig „buliztak”, rájuk egy rendőr sem „vigyázott”, ránk 11 is jutott. Ettől függetlenül egy igen kellemes napot töltöttünk együtt, jót beszélgettünk és igen finomra sikerült a pörkölt is. A bajtársak késő délután haza indultak. Semmilyen rendőri intézkedésre nem került sor.
Hát ilyen volt itt, az új házunkban az első bográcsozás, rendőri biztosítással.