Adventi mécses gyújtás „militáns jelleggel” 2.0, azaz visszatértünk a TETT színhelyére…

A Gárda Szövetség évzáró rendezvénye
2011. december 3. Dunaújváros

Hát visszatértünk!

Gondolom nem mindenki örömére, de mi már csak ilyenek vagyunk, ahol jól érezzük magunkat, oda szívesen visszajárunk. Márpedig itt tavaly nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon örültünk, hogy egy ilyen szép és kultúrált helyen tarthatjuk idén is az évzáró rendezvényt. A cím előtti mondat a tavalyi eseményre céloz vissza, ahol is a rendezvény zárásaképpen (épp úgy, mint most is) a művelődési háztól két sarokra lévő adventi kereszthez vonultunk és mécseseket gyújtottunk. Nem tetszett ez a szemben lévő fideszes irodaházban tartózkodó polgártársaknak, ezért ránk küldték a teljes dunaújvárosi rendőrséget kapitányostul. Nos, az egyik rendőrségi szakember (talán éppen a kapitány?) kinyilatkoztatása volt, a „gyertyagyújtás militáns jelleggel” kifejezés. Ez nekünk is nagyon megtetszett, bár semmi értelme nincs és „sajnos” nem is büntető kategória.

Erre azután rájöhettek a helyi rendőri szakemberek is, mert a feljelentésekben és az ezeket követő jogi eljárásokban már nem esett szó a militáns jellegű gyertyagyújtásról. 15–20 bajtárs ellen indult eljárás. Kezdetben, a régi jó „feloszlatott társadalmi szervezetben való részvétel” ürügyén, de akadt „egyesülési joggal való visszaélés” is. Ezek azonban annyira nem álltak meg sehol, hogy az ügy még bírósági szakaszba sem juthatott. Ekkor pár bajtársnak már kipostázták a megszüntető határozatokat. De hát nem úgy ismerjük mi a (rend?)őrség szakembereit, hogy ebbe csak úgy belenyugodjanak. Rövid gondolkodás után elő is álltak az új ötlettel (mert ezek olyan ötletszerű dolgok, jog és törvény nem számítanak). A jól hangzó, gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértését próbálták a nyakunkba varrni.

Megint beidézések, kihallgatások, jegyzőkönyvek stb. Mi megint nem tudtunk mást mondani csak az igazságot. Ez néhány előadónak is feltűnt, mert csodálkozva állapították meg, hogy egymástól távol élő, kapcsolatban nem álló emberek, ugyanazt mondják, ugyanazon kérdésekre. A lényeg, hogy a rendőrség ezzel se tudott mit kezdeni, így ez a tétel sem jutott bírósági szakaszba. Így hát fogcsikorgatva kellet kipostázni az ezt az eljárást is megszüntető határozatokat. Természetesen az indoklásban még véletlenül sem az szerepelt, hogy „bocs’ politikai utasításra cselekedtünk”, vagy hogy „nem követtetek el semmi törvénytelenséget” hanem az ügy „elévült”.

Ennyi! Tehát, bűnös vagyok, de olyan piszok szerencsém van, hogy az erőszak monopólium boldog tulajdonosainak, sajnos nem volt idejük, sem tehetségük egy év alatt olyan paragrafust találni, amivel megszabadíthattak volna 80–150 ezer forint birtoklásától. Hiába, most tényleg mákunk volt! Vagy talán még sem? Mostanában ugyanis a bíróság elé kerülő ügyeinkben folyamatosak a felmentő határozatok, melyek indoklásában a független bíróság által kimondatik (mily szörnyűség!), hogy a (rend?)őrség JOGSÉRTŐ, TÖRVÉNYSÉRTŐ módon oszlatott fel rendezvényeket és állított elő (12–72 óráig) ártatlan, alkotmányos jogával szabadon élni kívánó embereket.

Elgondolkodtató, nem? Mármint az, hogy akkor most ki a törvénysértő? Négy napja kaptam meg a megszüntető határozatot. Átfutott az agyamon, hogy meg kéne panaszolnom. Valószínűleg erős rendőri kísérettel, kényszerzubbonyban vinnének az OPNI-ba, ha még lenne. Mert a világon nem volt még olyan, hogy valaki megpanaszolta volna, egy rá terhes eljárás megszüntető határozatát. De mégis, ha bűnös vagyok, bűnhődjek, ha harc, hát harcoljunk! Vajon mi lenne a vége? Természetesen nem fogom megpanaszolni, csak elméláztam a rajta.

---

Borús, hideg, ködös szombat reggel indultunk a buszokkal Dunaújváros felé. A hangulat nem tükrözte a kinti időjárást, pedig a buszon nem volt nagy meleg. De bent a bajtársak, pártolók, családtagok kitörő hangulatot varázsoltak (Similis simili gaudet.). Az út eseménytelenül és vidáman telt. A művelődési házban kellemes meleg várt.

Lepakoltunk, és egy félórás technikai szünet után kezdődött az ünnepség. Először a már tavalyról ismert evangélikus lelkész igei köszöntőjét hallgattuk meg. A tiszteletes úr meleg szavakkal emlékezett magyarságunkról és az adventi várakozásról. Ináncsi József az MNG országos vezetője röviden üdvözölte a megjelenteket, és a Gárda Szövetség (GSz) vezetőit.

Majd mozgalmunk tiszteletbeli vezetője Potyka bácsi lépett a mikrofonhoz. A tőle megszokott hévvel és indulattal beszélt nemzetről, hazáról, kötelességről, rólunk. Beszéde végén a Boldogasszony áldását kérte országunkra, nemzetünkre. Rövid szünet után Katona Miklós, a GSz nevében köszöntötte a megjelenteket és beszédében összefoglalta az elmúlt év történéseit a Szövetség háza táján.

Ináncsi József röviden ismertette a Szövetség frissen elkészült Alapító Okiratát, melyet a Szövetség jelen lévő vezetői megszavaztak és aláírásukkal hitelesítettek. Ezek után a GSz szervezeteinek vezetői röviden bemutatták, saját csapatukat, beszéltek megalakulásukról, céljaikról.

A szünet után az MNG megyei vezetőinek rövid értékelése következett melynek végén minden vezető elismerő oklevéllel jutalmazta az arra érdemes gárdistákat. Ináncsi József az MNG vezetője, évértékelője után a megyei vezetők felterjesztése alapján, országos vezetői elismerő okleveleket adott át a gárdistáknak. A MNG legmagasabb kitüntetését, a dr. Szilárd István emlékjelvényt, idén hárman kapták meg, név szerint Táskai Margit, Pesti Tamás, és Szabó László bajtársak.



Az országos vezető, az MNG tiszteletbeli gárdistája címet adományozott Krausz Attila bajtársnak, a bösztörpusztai három napos rendezvény alatt tanúsított helytállásáért, munkájáért.

---

Sajnos az idő szorított minket, mert az adventi keresztnél való mécses gyújtás be volt jelentve és nem akartunk okot szolgáltatni „árnyékainknak” a kereszt környékének, műveleti területté nyilvánítására. Ezért sietősen elhagytuk a művelődési házat, és előtte sorakoztunk. Kint természetesen már vártak ránk őreink, kapitányostól. Az egyeztetésnél kiderült, hogy nem zavarja őket az alakzat, a köszöntés, a vonulás, csak vezényszavak ne legyenek.

Márpedig nekünk bírói végzéseink vannak arról, hogy a vezényszavak sem ütköznek semmilyen törvénybe. Ezen végzések egy példányát országos vezetőnk megpróbálta átadni a helyi rendőrkapitánynak, aki közölte, hogy nem köteles átvenni, ezért nem is veszi át. Ez, úgy látszik általános gyakorlattá kezd válni, hiszen Monoron is óvakodott ettől az irattól a rendőri erők helyszínparancsnoka. Talán úgy gondolják, hogy amiről nem akarnak tudomást venni, az nincs. Mi pedig bebizonyítottuk, hogy van, hiszen nem engedtünk a 48-ból és a vezényszavak elhangzottak.

A bírósági határozat megemlítése mégsem volt hiábavaló, mert a rendőri intézkedés ezúttal elmaradt. A kereszt előtt egy perces néma csenddel emlékeztünk az eddig kilakoltatott, vagyonuktól megfosztott magyar emberekre. Ezek után mindenki meggyújtotta mécsesét és letette a kereszt tövébe. Miután elénekeltük nemzeti imádságunkat az országos vezető bajtárs megköszönte részvételünket a rendezvényen és „oszolj”-t vezényelt.

Megemlíteném még, hogy most másodszor láttam rendőröket tisztelegni a Himnusz alatt, olyan rendezvényen, ahol mi is jelen voltunk. Ez mindenképp a javukra írható. Visszafelé a rendőrkapitány odaszólt az országos vezető bajtársnak „Látja, Ináncsi úr milyen más ez, mint tavaly volt, milyen más most a mi hozzáállásunk is!”. Igen, Ináncsi úr látta, csak nem értette, (velünk együtt) hogy miért nem elég a törvényeket leírni egy könyvbe, hogy onnan mindenki kiolvashassa és betartsa. Miért kell ezeket a törvényeket még különböző bíróságokkal is megerősíttetni, hogy a hatóságnak is tiszta és világos legyen.

A buszhoz visszatérve látom, hogy a sofőr szájtátva és álmélkodva nézi a vizes földön fekvőtámaszokat nyomó 4–5 gárdistát. Értetlenkedve kérdezte: – Mit csinálnak?
– Pumpálnak.
– Miért?
– Biztosan a vezetőjük észlelt valamilyen hibát az alakiságban vagy a fegyelemben.
– És?
– Ilyenkor statáriálisan kioszt 20–30–40–50 pumpát, ami rögtön és ellentmondás nélkül végrehajtandó.
– És ha nem hajtják végre?
– Onnantól nem gárdisták többet.

Rázza a fejét, csodálkozik.

– Húú ez nagyon kemény!
– Az. De fegyelem nélkül nem tudunk működni.

 

Hódos László
gárdista
MNG. Budapest


Forrás: Magyar Nemzeti Gárda

2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna