Ezen a gyásznapon mi a Magyar Nemzeti Gárda fejér megyei gárdistái együtt emlékeztünk a dunaújvárosi temetőben az Aradi vértanúink halálára a dunaújvárosi és környékbeli településekről érkezett Jobbikos nemzettestvéreinkkel, a HVMI helyi képviselőjével és azokkal akikhez eljutott a hívó szó!
Tisztelt Gárdisták, Nemzettestvérek, Emlékezők, Magyarok!
Mohács, Majtény, Világos, Trianon!
Nemzet vesztő idők voltak azok! Először a vérünk hullott utána a könnyeink. A körülöttünk lévő világ megannyiszor ült tort a magyarok felett, de a teremtő Isten nem engedte elveszni a magyar nemzetet, mert minden alkalom támasztott hősöket a fiai közül.
Október 6 itt most, két nemzetnek jelentős dátum. A Magyarnak és Osztráknak. De micsoda nagy a differencia! A históriások szerint Haynau és örömittas Habsburg kiszolgálóik sörrel koccintottak a magyarok vesztére, míg a Magyarnak a vére és könnye folyt. A történelmünk folyamán mindenkinek a magyar vére kellett. Tatárnak, töröknek, császári labancnak, s Habsburgnak, szovjetnek! Milyen vér ez a mienk, hogy mindenki csak ontani akarja mindegy, hogy messziről jött ide vagy körülöttünk él?
1849 Október 6 Pest/Arad.
A halál már fente a kaszáját és ott állt az aradi vár előtt. Tudta, hogy hősökért jön, mint már számtalanszor a történelem folyamán. Tudta, hogy mártírokért jön, hisz jöttét megrendelték! Nincs kegyelem!
Százhatvannégy esztendővel ezelőtt, I. Ferenc József osztrák császár akaratából Pesten”por és golyó által” kivégezték gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnököt és az aradi vár egyik sáncában Kiss Ernő honvédtábornokot, gróf Dessewffy Arisztid honvédtábornokot, Schweidel József honvédtábornokot és Lázár Vilmos honvéd ezredest.
Majd a Maros folyó egyik árterén bitón oltották ki Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly honvédtábornokok életét.
Aztán csend lett. Mondhatni elzúgtak forradalmaink. Ma már nem forgat kardot a kezük, már nincsenek lóháton a tábornokok, már nem hagyja el torkukat csatakiáltás. Ma már örökre alszanak Arad hős álmodói! A magyar szabadságharc elbukott és vele egy újabb reménység a független Magyarországért. S még 65 évet kell majd várni, hogy újra hadba menjen a magyar.
Emlékezzünk most a meggyilkolt hőseinkre, mártírjainkra, kik tudták mit vállaltak és nem féltek a haláltól. Ma ez a nap nemzeti gyásznap.
Végezetül szólaljon meg Kossuth Lajos:
“A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival, az örökké valóságon keresztül. Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6-ka térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; ‘s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”