2009. július 4.

 

Ezen a napon közel háromszáz, fekete nadrágos, fehér inges magyar ember gyűlt össze az Erzsébet téren. Csendes és békés tiltakozásra készültek, miután a magyarnak mondott bíróság jogellenes feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet és a mozgalmat. Az ország különböző pontjairól érkeztek a gárdisták, sokan nem is ismerték egymást személyesen. Amikor a térre érkeztem, már rengetegen voltak, gárdisták, civilek , fotósok, riporterek, droidok és mentők.

Egy darabig békésen zajlottak az események, de miután elhangzott a jól ismert kérdés (Ki az aki szégyenli a mellényét?) és a válasz, a gárdisták leültek a fűbe a droidok pedig bevadulva neki mentek a teljesen békés tömegnek. Ütötték, verték az ott lévő nőket, férfiakat, időseket, fotósokat. De céljukat, hogy a fűben békésen ülő gárdistákhoz férjenek, nem tudták elérni, mert a támogató kb. 1000 fős civil tömeg védelmezőn körbe vette őket. Miután a tömeg ellenállt, így tomfát és gázt is bevetettek a rend „héber” őrei.

Amíg ment a lökdösődés a civil tömeg sem tétlenkedve a droidok felszereléseit elkobozta és már repültek a vízbe, sisakok, tomfák, viperák, családi csomag stb. ( mert a békés magyar ember ellen minden eszköz bevethető ). Közben a földön ülő békés gárdisták némelyikén már gázálarc volt, de voltak akik csak kendővel védték az arcukat, összekapaszkodva várták, hogy mi fog velük történni.
És ami ezután következett, örökre megváltoztatta az életemet. Én eddig a napig nem ellenkeztem a hatósággal, de amilyen állat módjára estek nekünk akkor ott, az kiváltotta azt a fajta harciasságot mindenkiből, hogy igenis ellenálljunk és ha kell fizikai erővel védjük a gárdistákat.

Többször neki lódult a droid hadsereg a civileknek, rálökve őket a fűben ülőkre. Miután hozzáfértek a gárdistákhoz, az borzalom volt. Tépték, cibálták őket, kit hol értek. Ha elcsípték a gárdista bakancsát akkor úgy próbálták kitépni a bajtársak szorításából, ha a pólóját kapták el, akkor azt letépve róla, és a nadrágjánál fogva cibálva húzták ki társai közül. Közben a többi droid helycsinálásként verte a magyarokat, a családi gázcsomaggal közvetlen közelről telibe fújták az arcokat, aki csak kapott ebből a gázból az mind öklendezve, fuldokolva, könnyei közt próbált friss levegőhöz jutni.

Életemben nem hallottam még olyan borzalmas hangot, mint amikor egy fiatal vékonydongájú fiút úgy próbálták kitépni a társai keze közül hogy az alkarját szilánkosra törte a droid és a fájdalomtól félájult fiút diadalittasan vonszolták a rendőr sorfal mögé. Nagy dicsőség! Volt bajtárs, akit a lábánál fogva húztak végig a füvön, volt olyan, aki a helyszínen kapott infarktust, ott kellett újra éleszteni, volt aki asztmás rohamot kapott a gáztól, volt olyan riporter akinek a szemében fújták a gázt, a látását csak a gyors orvosi segítség mentette meg.

Mindenkit elcipeltek, behúztak a rendőrök sorfala mögé, megmotozták, a szerencsésebbeknek bilincs jutott, de mivel sokan voltam így gyors kötözök kerültek a hátra kulcsolt kezekre. A rabomobilok folyamatosan szállították a bajtársakat a fogdákba.

Miután a civileket kiszorították a térről, a rendőrök kissé elfáradva, lenyugodva egyesével mentek oda a még mindig békésen, összekapaszkodva ülő gárdistákhoz A gárdista a felszólításra engedelmesen, fegyelmezetten felállt, szembe fordult a bajtársaival és hangos ADJON AZ ISTEN kiáltással köszönt el, a bajtársak pedig hangos SZEBB JÖVŐT kiáltva engedték őt el.

Azon a napon (is) ezek az emberek HŐSÖK voltak.

Soha nem derült még arra fény (vagy csak én nem tudok róla), hogy hány rendőrt büntettek meg az ott történt törvénytelenségek miatt. A Magyar Gárdát megálmodták, létre hozták és évek után magára hagyták, megtagadták.

Az okai?
A gárda felnőtt és önálló életre kelt, így kényelmetlenné vált a „szülők” számára, ezért gyors lendülettel darabokra szaggatták.

Mire alakult meg a  Magyar Gárda?
Felkelteni a figyelmet a cigány bűnözésre, a kettős mércére és a magyar emberek támogatására.
Miután megtette a dolgát, már nem kell többet, de hogy mégis az utódszervezetek műkődnek, és még nyomaiban a gárda is létezik az csupán azért van, mert tényleg vannak emberek, akik nem divat majomként élték meg a gárda napjait.

A gárda elérte a célját?
Egy részről igen. Úgye most már minden rendben van ebben a kicsiny hazában igaz?
Mindenkinek rendkívül jó munka helye van, rendes európai fizetést kap, szép házban lakik,minden évben több hetet nyaral, akár külföldön is, az életszínvonala magas, kiegyensúlyozott nyugodt életet él, nincsenek a cigányokkal problémák, tehát okafogyottá vált a gárda?

Sokan nem osztoznak a véleményemben mert napjainkban sokkal nagyobb szükség lenne a gárdára mint bármikor. Már nem az a fontos hogy egy uniformisunk legyen, hogy egy legyen a vezetőnk, hogy egy zászlónk legyen stb. Ma sokkal nagyobb értéket képvisel az, ha EGYÜTT TUDUNK dolgozni. ha te fekete-fehérben vagy, ha te egy másik mozgalom tagja vagy, ha te éppen keki színű gyakorlóban teszed a dolgod… TEDD mert Te abban hiszel és abban érzed magad jól. De amikor együtt kell mennünk valahova, ahol szükség van ránk, ne úgy nézz rá a társadra: na az a másik csapat tagja!
Vajon azok, akik újonnan csatlakoznak bármelyik szervezethez tudjálk-e, hogy mi is történt 2009. július 4-én itt a fővárosban? Vajon tudják-e, hogy azok a békésen fűben ülő, méltatlanul elfeledett gárdisták akkor és ott történelmet írtak, hogy ez a nap miről is szólt? Szerintem nem tudják és ez óriási hiba. Óriási hiba azoktól a régi bajtársaktól, akik akkor ott voltak.

Mert ez a nap volt a BAJTÁRSIASSÁG NAPJA.

Nem több, de nem is kevesebb. És ezt a napot sosem szabad elfelejteni, mert ha ez megtörténik akkor van vége mindennek, akkor tagadjuk meg egymást teljesen.

Én 2009 július 5-én léptem be a Gárdába, azt mondtam hogy nekem itt a helyem, ide akarok tartozni.
Azóta számos alkalommal csaptunk össze a rendőrökkel, de azóta sem láttam olyan elvadult szemeket a sisak plexije mögött mint akkor aznap. A rend „héber” őrei a félelemtől voltak akkor annyira bevadulva az EGYSÉGTŐL féltek, attól hogy az a pár száz fegyvertelen gárdista feláll a fűből és akkor ők futottak volna.
A GÁRDISTA igazi fegyvere a fegyelem, és az, ahogy egymást védve, összekapaszkodva harcoltak egymásért.

Ez az igazi HATALOM! Ez az igazi ERŐ!

Amikor kicsit meginog a hitem abban hogy jó helyen vagyok-e, akkor mindig megnézem a felvételeket és nincs alkalom amikor ne fogna el a sírás, hogy ne érezzem át újból és újból azt, amit akkor éltem át.

 

Én sohasem fogom elfelejteni azt a napot, mert számomra akkor és ott egy új élet kezdődött.

 

MNG Sajtószolgálat


Forrás: MNG Sajtószolgálat, Budapest

2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna