MEGEMLÉKEZÉS ÉS KOSZORÚZÁS
A KISPESTI TEMETŐBEN AZ ’56-OS HŐSÖK KOPJAFÁJÁNÁL.
2015. OKTÓBER 23.

 

Meglepően szép, késő őszi, fényes idővel várt ránk a kispesti temető. Az ég is tudta, hogy emlékezni jöttünk hőseinkre és ünnepelni egy nemzet bátorságát, hősiességét, akaratát. Az akaratot, mely az önfeláldozó hősiességgel párosulva megállásra kényszerítette a kor legnagyobb hadseregét, és elgondolkoztatta a világot. Noha a világban forradalmak jöttek, háborúk mentek, talán soha nem volt még ilyen – ennyire igaz és jogos – felháborodás. Egy nemzet szólt: Elég volt! A magyar nemzet hősi történelmében többször is előfordult ilyen. Soha nem pénzért, hatalomért, de mindig a szabadságért. Nem volt sűrűn, mert a magyar béketűrő fajta, de ha egyszer megindult, világot rengetett és sok, magát erősnek, biztosnak tudó hatalom remegett bele.

A megemlékező ünnepség 11-kor kezdődött, mi előtte bevonultunk és felálltunk az emlékhelytől jobbra, mellettünk bajtársaink a v. Sebő Ödön század tagjai és a Nemzeti Érzelmű (NÉM) motorosok egységei. A civil közönség pedig és balról töltötte fel az emlékhely előtti részt.

Az emlékünnepség levezetője, a Magyar Nemzeti Front vezetője Őz Ágnes köszöntötte a megjelent szervezeteket és a közönséget. A Himnusz eléneklése után, Potyka bácsi felesége szavalt el meghatóan egy verset, sokaknak könnyet csalva a szemébe. Az MNG országos vezetője v. Ináncsi József, beszédében méltatta a forradalmat és párhuzamot vont az akkori és a mai történések között. Lányi Zsolt volt orsz. gyül. képviselő pedig meghatóan és remegő hangon beszélt az áldozatokról, a vértanúkról. Bagaméri László a NÉM tagja pedig magával ragadó, egyéni előadásával szavalt '56-os verseket. Szalay Róbert átfogó történeti előadásában ostorozta a mai történelemhamisítókat, akik egy-két bálványt állítva és ünnepeltetve leplezik el a Forradalom valódi hőseit. Drága, jó Potyka bácsink pedig minden – fizikai és lelki – fájdalmát félre téve tántoríthatatlan hévvel és lendülettel beszélt a harcokról, melyben személyesen is kivette a részét. Majd ifj. Tompó László, veretes magyarsággal és lendülettel, csak a rá jellemző módon előadott, két gyönyörű szavalatában gyönyörködhettünk  

Ezek után következett a koszorúzás melyen sok szervezet – a teljesség igénye nélkül –Jobbikos szervezet, kerületi szervezetek, a jelen lévő motoros egységek, a Gárda Szövetség tagjai és egyéb civil szervezetek vettek részt. A koszorúzás után az egyéni emlékezők helyezték el virágaikat és gyújtottak mécseseket az elhunyt hősök emlékére. A megemlékezést a Szózat és a Székely himnusz eléneklése zárta.

Hódos László

MNG Sajtószolgálat

 

 

 


Forrás: MNG Sajtószolgálat, Budapest

2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna