Bár pártrendezvényről volt szó, de a pártfüggetlen Magyar Nemzeti Gárda képviseltette magát ezen a megmozduláson. Mert, ahogy az ott lévők, úgy mi is érezzük, hogy korszakváltó idők jönnek és nem mindegy hogy a nemzet, a haza számára hogyan végződik. Az aggodalom, a féltés és a jogos harag hozott ki minket ide. Nézve a világ, az EU és a kormány szerencsétlenkedését az embernek már-már az az érzése, hogy „ezek” semmit nem is akarnak tenni és készakarva húzzák időt valamiért. Gőzerővel folyik az egymásra mutogatás, a kettős mérce, a hozzá nem értő és polkorrekt szájkarate, a semmit tevés. Miközben egyes közhelyeken és közterületeken újkori lepratelepek és járványgócok látványában „gyönyörködhetünk”. Folyik az ország megszállása és a háttérhatalom igényeinek kielégítése.
Szegény Magyarország! Már megint! Önnön testével kell felfognia a veszedelmet. Miközben a kevély Európa újjal mutogat, vegzál és számon kér.
Na, ehhez képest vajon mi volt az a pár száz ember, aki szombat délután vette a fáradságot és kilátogatott erre a tüntetésre? Szinte semmi. Amikor a szocion-libsi pártocskák több ezer embert voltak képesek kivonultatni az bevándorlás éltetése mellett. Ezt pedig már minősíteni sem lehet, mert ehhez képest már a hazaárulózás is egyfajta rangot jelentene.
Majd ha – 500 év után – az ablakok alatt újra felhangzik a dzsihad „Allah akbarja”, talán észhez térnek. Csak akkor már késő lesz. Késő, mint Muhi után, késő, mint Mohács után és késő mint Trianon után.
Két érdekelt polgármester és két politikus mondta el tapasztalatait és értékelését a helyzetről. Gondoltuk, hogy a helyzet nem a legrózsásabb, de amiket a két polgármester elővezetett az minden képzeletet felülmúlt. Egy gondolatot, egy tervet külön kiemelnék a lehetséges kormányzati megoldások közül. Ez annyira felháborító és érthetetlen, nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Az egyik polgármester elmondta, hogy a sajtóból értesült, hogy falucskájában több ezer fős téli befogadó helyet (menekülttábort) építene a kormány. Téliesítve, napi négyszeri étkezés, konditerem, imaterem stb. Havi 130-150 ezer Ft-ot fordítva személyenként a menekültekre. Akik egyébként nagyon nincsenek rászorulva erre. (Magam láttam, olyan technikai eszközöket, ruhákat, cipőket náluk, ami nekem nem biztos, hogy lesz ebben az életben.) Tehát, amikor a kórházban egy beteg napi étkeztetése 500 Ft, sokan elképesztő nyugdíjakból és fizetésekből nyomorognak, vegetálnak (nem élnek), akkor ez, ahogy fentebb írtam már nem hazaárulás, hanem valami olyasmi, amire a magyar nyelvben még nincsen szó sem.
Tisztán kellene, látni. Ezek nem menekültek (fenntartva, hogy biztos vannak közöttük, akik életüket féltve menekültek el hazájukból) ezek óriási többsége gazdasági bevándorló, akiket csúnyán megvezettek, hogy itt kolbászból van a kerítés és akiknek célja nem a beilleszkedés, munka hanem az élősködés. Ezt veszi nyakába a béna, idióta és saját öngyilkos jóságába és hülyeségébe belekábult Európa. Vajon kellünk mi ehhez?
Ideje lenne kiszállni ebből a „buliból”, míg nem késő. Buktunk mi már eleget, bukjanak most már nélkülünk. Csak két szó kell: