2015. március 27-én délután ünnepséget szerveztek a Kossuth téren az Országgyűlés által a közelmúltban hozott határozatot köszöntve, amely emléknappá nyilvánította II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem születésnapját, március 27-ét.
A ünnepség helyszín-biztosítására a Magyar Nemzeti Gárdát kérték föl a szervezők, melyet mi nagy örömmel vállaltunk. Hiszen az MNG már a kezdetektől fogva a kezdeményezés mellé állt, mint biztosító, vagy egyszerű közönség. Eskünkhöz híven mindig is támogattuk és támogatni fogjuk az ehhez hasonló kezdeményezéseket, emlékmeneteket és ünnepségeket. Bár a cél – a Rákóczi-szabadságharc kitörésének nemzeti ünneppé tétele – még nem valósult meg, de ez az esemény most már reményeink szerint talán bevezetője lehet. Az érdem, hogy idáig jutottunk elsősorban is László Ferencé, aki négy évvel ezelőtt határozta el, hogy addig küzd, míg ezt a szent célt eléri. Később számos ismert és ismeretlen ember, szervezet csatlakozott hozzá és így együtt folytattuk ezt a harcot. Szomorú és szégyenletes, hogy az ünnepségről egyetlen, magát nemzetinek és komolynak tartó hírportál sem adott hírt. Sőt még utána sem nagyon reagáltak rá. Úgy látszik ennek az ünnepségnek kevés hírértéke volt a pártok és politikusok egymást pocskondiázó, gyalázó, pitiáner ügyei között. Talán jobb is volt így. Akik tudni akartak róla azokhoz eljutott a hír és eljöttek. Nem voltak sokan, talán pár százan. Viszont sok turista volt és időnként előfordult, hogy kérdésekkel árasztottak el minket, miközben szakadatlanul fotózták a látványos eseményt. Már március 15-én, a Hősök terei ünnepségen is tapasztalhattuk ezt. Ott is említettem, hogy jó lenne ilyenkor a szervezők részéről egy – legalább angolul jól beszélő – ember, aki elmondaná az érdeklődőknek, hogy mi és miért történik.
Az ünnepség az egyre erősödő szélben és hidegben kezdődött el látványos, színes, zászlós bevonulással a vezérlő fejedelem lovas szobra elé. Tárogató muzsikával kísért Himnusz eléneklése után a szónokok következtek. A teljesség igénye nélkül Lomnici Zoltán, Dr. Vejkey Imre, Szécsi Szabolcs, Petraskó Tamás, Fehér István. Verset mondott Sinkovits-Vitay András. A szónokok kiemelték a szabadságharc fontosságát és a fejedelem önfeláldozó hősiességét és bátorságát, hogy saját érdeke helyett a nemzet és az ország érdekét vállalta föl, ami azokban az időkben – és mostaniakban is – nem sűrűn fordult elő. Több ilyen elkötelezett vezetőre lett volna – lenne ma is – szüksége árva nemzetünknek és hazánknak. Talán a sorsunk is jobbra fordulna. A beszédek után a civil szervezetek megkoszorúzták a fejedelem lovas szobrát, majd a tárogató kísérete mellett a Szózat és a Székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.