A megélhetési rettegők magyar nemzetre sütni kívánt stigmája – „bűnös nép” – helyett ismét egy esemény a történelemben, amelyre emelt fővel emlékezhetünk. Ismét egy csata, ahol honvédjeink állhatatos kitartása még az ellenséget is lenyűgözte. Ismét egy ostrom, ahol a magyar katona újra bizonyította, hogy dacára a túlerőnek, az elégtelen ellátásnak, a végsőkig ellenáll a legkilátástalanabb helyzetben is.
Egy ma is élő leszármazott, vitéz Bagaméri László Ádám hívó szavára érkeztünk a Margit híd budai hídfőjénél található emlékműhöz, akinek dédnagyapja az przemysl-i erőd védője volt. A Himnusz eléneklése után egy hosszú, de rendkívül tartalmas ismertetés hangzott el a lezajlott eseményekről, külön megemlítve az akkor még divatos lovagias harcmodort is, amelynek köszönhetően nem ellenséget, hanem ellenfelet láttak egymásban a szemben álló felek és a győzelmet mindketten csak tisztességes eszközök alkalmazásával tartották elfogadhatónak.
Az erődöt egyébként az I. világháború folyamán háromszor ostromolták meg.
1914. szeptember 17-én az Orosz Birodalom seregei próbálták elfoglalni, de a közel egy hónapig tartó ostrom nem járt sikerrel.
1914. november 2-án kezdődött a második ostrom. Az orosz hadvezetés és a 11. hadsereg parancsnoka, Szelivanov tábornok, okulva az első ostrom alatt elkövetett hibákból, ez alkalommal nem kezdett meg azonnali rohamot az erőd elfoglalásának érdekében. Az oroszok az erődítménybe vezető utánpótlási vonalakat elvágták, így az erődítménybe nagyobb ellátmányt már nem tudtak bejuttatni, bár a 8. illetve a 11. osztrák-magyar repülőszázad pilótái rendszeresen repültek az erőd és a frontparancsnokság között az aktuális utasítások továbbítása miatt.
Mivel az utánpótlási vonalakat elvágták, az erődítmény készletei lassan csökkenni kezdtek. Ráadásul beköszöntött a tél, amely 1914-ben különös erejű volt. Az élelmiszeradagok ekkor kritikusan fogyni kezdtek, mire az erődparancsnokság elrendelte a fejadagok csökkentését. Ennek eredményeként a katonák megbetegedtek, és egyre több dezertőrt jegyeztek fel. Az élelmiszer ellátmány kiegészítésének reményében a védők több mint 10 000 lovat kényszerültek levágni, ez pedig az erődben lévő lovak számának csaknem fele volt. A védők helyzete a tél vége felé már kilátástalanná vált, az élelmiszerellátás szinte megszűnt, az emberek demoralizálódtak és a védelem meggyengült. Március 17-19-én a védők egy kitörési kísérletet tettek, ám az oroszok heves védekezése és puskatüze következtében kénytelenek voltak visszavonulni az erődbe, ötezer halottat hátrahagyva. Az orosz hadsereg feladva a passzív ostromot, váratlan rohamot hajtott végre, ám az erőd gyenge védelme még csodálatos módon tartani tudta magát. Márciusban az erőd parancsnoksága a frontparancsnoksággal egyetértésben megállapodott az erőd feladásáról. Március 22-én megkezdték a megmaradt hadianyag és élelmiszer megsemmisítését, majd felrobbantották a még épen maradt erődítményeket és ágyúkat. Március 23-án az erődparancsnokság az orosz hadsereg előtt kapitulált. (Megemlékezésünk tárgya a második ostrom volt.)
1915. május 31-én kezdődött az erőd harmadik ostroma, ahol ezúttal az oroszok voltak a védők. Június 3-án sikerült az erődöt visszafoglalni, amelyben oroszlánrésze volt a magyar lovasságnak is.
A magyar katonák tehát ismét nyomot hagytak a világ történelemkönyvében.
Forrás: MNG Orsz. Sajtószolgá