A Hősök terén magyar és székely zászlók alatt mintegy fél ezren gyűltünk össze a székely szabadság napja, a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulója alkalmából. A téren több ezer sárga és kék mécsesből kirakott Székelyföld hatalmas térképe várt bennünket a „Je suis Sekler” (Székely vagyok) felirattal, és ez a látvány kellően megadta az eseményhez illő hangulatot.
Idén a Székelyföldért Társaság szervezte a megemlékezést, ami sajnos nem igazán érte el a nemzeti jobb oldaliak ingerküszöbét, valamiért nem tartották most fontosnak az összefogás, a szolidaritás kifejezését főleg annak ismeretében, hogy Marosvásárhely polgármestere megtiltotta a Székely Nemzeti Tanács e napra tervezett tiltakozó megmozdulását – az etnikai arányokat megváltoztató román közigazgatási átalakítás ellen –, és csak az emlékmű melletti megemlékezést engedélyezte arra hivatkozván, hogy az elmúlt két évben rendbontásokat tapasztaltak. Mivel személyesen is jelen voltunk, merem állítani, semmilyen komoly atrocitást nem tapasztaltunk, de hát tudjuk, kifogásnak ez egy jó érv, még ha nincs is semmi alapja. (Csak zárójelben említeném meg, hogy a rendezvényen megjelent Schiffer András, az LMP társelnöke.)
Az összegyűltek a magyar és Székely Himnusz eléneklése után petíciót fogadtak el, amelyben követelték Victor Ponta román miniszterelnöktől, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról.
György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke a „Magyarok! Veszélyben a székelyek!” feliratú molinó előtti színpadon felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában a mai nap is tilos a székelyek szabad és nyíltvéleménynyilvánítása, épített kulturális örökségüket a hatóságok igyekeznek tönkretenni, és Romániát a 21. századi Európai Unió Iszlám Államának nevezte, amiért döntéseikkel rendszeresen nyírbálnak meg olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánításai és a nemzeti identitáshoz való jog.
Tóth Gy. László politológus felszólalásában azt nehezményezte, hogy Románia csaknem egy évszázada nem tesz eleget önként vállalt kötelezettségeinek, a gyulafehérvári román nemzetgyűlésen tett ígéreteket ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint a Párizsban 1919 decemberében aláírt szerződésben foglaltakat. Feltette a kérdést – Székelyföldnek miért nem jár területi és kulturális autonómia? Ami jár a katalánoknak, a skótoknak, a svéd és a finn kisebbségeknek, – az miért nem jár a palesztinoknak, a kurdoknak és a székelyeknek? És az unó illetékesei csak hallgatnak.
A további felszólalók közül többen is Székelyföld autonómiájáért álltak ki, és az ezzel egyetértő román közéleti szereplőket idéztek. A megemlékezést szavalatokkal és énekléssel színesítették, majd úgy másfél óra elteltével, mire a mécsesek is „elcsendesedtek”, a Szózattal zárult a megemlékezés.
Magyari Enikő
MNG Sajtószolgálat
Forrás: szekelyhon.ro