Egy Gárdista életében (bármi légyen manapság feladatvállalásának módja) a „születésnap” és az avatás, mindig kiemelt jelentőséggel bír. Egyszerre válik érezhetővé a mozgalom múltja, cselekvővé jelene s a Szent Koronára tett egyéni vállalással megnemesítve a jövőbe vezető akarat, az avatottak esetében elindul az Úton… ami eleddig tartó rögösségére való tekintettel (ebbe a magam gyakorlati tapasztalatát is beleértve) folyamatosan szembenézésre sarkall, azzal ellátva ami az Útra Való.
Hiszen kimondható, hogy az alapítók jelenléte nélkül a Hősök terén, de szégyen nélkül állt ott, ami abból a 6 éve a Szebb Jövő-ért mesterségesen életre hívott, majd később önmaga Hitéből felhizlalt a Nemzet és Haza szolgálatát áldozatként vállalók tömegéből megmaradt, s ami eljött és együtt működött.
Emlékezzünk, hogy akik anno életre hívták (azaz a Magyar Gárda Egyesület alapítói) kezdetben csak halványan reménykedtek, azaz bíztak benne – de végül is minden várakozást felülmúlt a pártok és határok felett tenni akarók tömeges jelentkezése szerte szép Kárpát Hazánkban. Maga a Gárdista ereje és ezzel együtt képességei legjavát kínálta fel önkéntesen a Magyar Érdek és Érték védelemének széles területén, lelkileg, szellemileg és fizikailag.
A sok nemes, eredményesen végrehajtott cselekedet azaz a Szent Korona Őfelségének FELADOTT vállalás között mégis, a vidék közbiztonságának nem éppen veszélytelen de idegen érdek által ásott lövészárkában érte a hat-alom által a médián keresztül zúdított pergőtűz a Gárdista hitét . (jelzem: sértetlen maradt )
Hiszen gyorsan eljött az idő mikor az éjjel s nappal hazudó, így a hat-alomba rakott Haza megrontói félelemmel konstatálták, hogy a legkiszolgáltatottabban élő magyar emberekben s családokban (akik adóforintjuk befizetése ellenére a cigányság bűnözői rétegének kiszolgáltatva még élni akarnak) feltámad a remény: jön a Gárda!
Erre hozzáláttak, hogy törvényileg szentesítsék, hogy a bűn ellen – bűn az aki reménykedni kezd s aki e remény csíráját elveti üldözendő, megvetendő, gyalázandó s meghurcolandó!
A napnál is világosabb volt ,hogy a magyarság életerejét akarták e lépéssel is gúzsba kötni, hiszen ha erről lemond a MAG népe, akkor végre jöhetnek a telepesek – nincs aki harcoljon a földért a vízért s a levegőért, hiszen az őslakos népnek ” kunyhói mind hallgatva mint megannyi puszta sír.”
A Gárdista tehát a HIT, az ERŐ s az AKARAT két lábon járó hírnökeként, a hatalom marcangolásától ugyan sebeket szerzett, de abból mindig gyorsan felgyógyult, így egyre ellenállóbbá válva a segítségkérésnek eleget téve, odaállt puszta kézzel a megalázott és kirabolt porták elé majd szembefordult a “bűnnel” és azt mondta :
“Nem valami ellen hanem a magyar érték életvédelméért jöttem közétek hívásotokra. Példámat nem ösztönözte s idegen érdek ebben nem támogatott a magam erejéből jöttem, családomat hátrahagyva. Nem maradhatok örökké, jelenlétem két célt szolgál . Példát mutassak a kiszolgáltatottaknak az összefogásból, ezért cserébe a helyi önvédelem megszervezését segítem, valamint innentől kezdve eddigi megosztottságotok további elkerülése érdekében: a farkast mindig a nevén kell nevezni mert így könnyen áldozati bárányt csinál belőle a hatalom megosztó, így idegen szándéka !”
Ekkor már a „hivatalos” azaz a fizető állampolgárok által fenntartott állami erőszakszervezet (aki Szolgál és Véd) mozgatásáért felelősek is megijedtek, mert a bérért vett Védelem drága és hatalom erejét védő igazságtalanságát azonnal láthatóvá tette az önzetlen segítségnyújtás, bajtársi közösségeken keresztül erőre kapó tisztességének kisugárzása, így a MAG teste, így lelke sem maradt védtelen magára.
A hatalom ekkor is tette ami a gójok – jogában korlátlan lehetőségekre ( pld.: a cigány bűnözés kisebbségre való hivatkozás alapján történő elkendőzése) biztosít – megszüntette a Magyar Gárda Egyesületet .
Ezt a válaszlépést a mozgalom önmagában az egyéni értékrend nemes összefogásán keresztül – ami deklaráltan pártok és határok felett áll – nem sínylette meg. Amit viszont nagyon is megszenved részben a mai napig is, az nem kívülről jött, hanem magán a „családon” belülről – így a Gárdisták által működtetett mozgalom jelentést hordozó (Imre királyunk oroszlános) pajzsának egysége mögött vírusként lassan hatni kezdett a „megöntözés a pártos honfivér” !
Mivel a Jobbik párt (mozgalom) és a Magyar Gárda Mozgalmat összekötő kapocs – az Egyesület – jogilag ki lett iktatva – egyszerű kérdés mentén – nemtelen válaszok születtek egy „családon” belül. A kérdés magja a kezdetektől a fundamentumba volt ágyazva azaz:
Egy idegen rendszerben működő „önző” pártpolitika, aminek fő célja (a felsőház azaz kontroll nélküli) parlamentbe kerülés egy a pártpolitika felett álló mozgalom „önzetlen” erejének korlátlan felhasználását – akár annak szétverését is bevállalva – azaz eszközként – szentesíthető vagy sem?
Ekkor kapta az első olyan sebet a Gárdista, amely nem gyógyult be és az elsőt ami nem tett ellenállóvá, sőt a mai napig rothadó fekélyként jelentkezik, évenként a pártpolitikai szempontok alá rendezésének vírusa időről időre a bajtársi közösségek felbomlásához vezetett, így nem csoda ha a betegek közül csak kevesen és lassan gyógyulnak fel. Jelenleg a szövetségekben együtt végzett feladatokon keresztül tér vissza a bizalom s ezzel az erő s az anno fedezet nélküli bajtársiasság a szétválasztottak között. Legyen az bármely tisztséget egykoron, vagy a mai napig vállaló gárdista.
De lépjünk feljebb mert elvárható, hogy 6 év után a Jobbik pártpolitikai árnyékával való riogatás összetartó ereje nem volt ( Őrző szárny magam átélt példája ) és nem lesz elég ,hogy a Gárda betöltse a szerepét mert a név kötelez azaz elit!
Ezt csak a minőség pallérozásával azaz a tanulás útján való nemesítésen keresztül, csak egyénenként tudja elérni a Gárda összességében. A Magyar Érték Rend Szerében tanulni, tudni, majd működtetni és áldozatvállaláson keresztül átadni – egyedül ez a nemesedés útja, magyarán a szellemiség kimunkálása időt és embert próbáló tartalomként, amihez képest pld. egy ideológia önmagában csupán egy keretet képezhet.
Ezért a kiválasztódás és a megtisztulás, valamint az egységre való törekvésként megjelenő belső igény működtetése érdekében tartsuk távol magunktól a mai napig a „nemzeti radikális” oldalon oly gyakran és valljuk be többnyire gyengeségből használt inkvizíciós hajlamhoz való azonosulást, (amivel a tartalmatlanok ördögmalomként ciklikusan keresik áldozatukat) javaslom ezeken kerekedjünk felül.
Az Útra Való végén összefoglalva írom, hogy a „Magyar Gárda Mozgalom” Gárdistája egyedül dönti el erejének, képességének felhasználását választott közössége és a feladat minősége alapján, így egyéni felelősségének forrása csak a SZENT KORONA Őfelsége érték rendjének és védelmének tartalmával és gyakorlati működésével tehető érdemben mérlegre.
Szebb Jövőt és kitartóan Áldást kívánva az Út vállalásához
Krausz Attila András
Gárdista 2007.október 21.
Ui.: Gárdista tudnod kell, hogy Utad áldozata a 21-sz-ad M.O. viszonyai között jelentenek csak viszonyítási lehetőséget kitartásod felől. Senki nem várja, hogy Magyar Szentjeink vagy méltó Királyink és Hőseink által a Nemzetért vállalt áldozat keresztjét hordozd. Sőt a Pálosok, mint Magyar Alapítású REND fegyverforgató jártasságát, valamint néplelket nemesítő szellemi munkálkodásának, valamint a HIT érdekében tett „tevékenységeinek” súlyát sem kell kemény szerzetesrendi életként életed szolgálatává tenni…..
De oda ahová esküd alapján vállalásod helyezett – azt ki kell töltened úgy, hogy tudod … kevesek maradtak állva elődeid közül…
Most már Te is viheted a láthatatlan lobogót… Kérlek, tartsd magasra – hidd el, példád szolgálata ha nemes az Nemzetnek is kedves….