A Bajtársiasság napi megemlékezésen egy örömteli, bár kissé szomorkás esemény is történt. Egy bajtársunk, aki szintén velünk volt azon a napon (2009. július 4.), még nem kapta meg a neki járó emlékjelvényt. Pedig, ugye eltelt négy év. Hogy lehet ez? Az első évben különböző „adminisztrációs és kommunikációs” zavarok miatt ez több esetben is előfordult, ám ezek később mind orvosolva lettek. Sajnos a 2010 év végi MNG–ÚMG 2.0 csörte alkalmával ezek a dolgok, valahogy elsikkadtak. Utána pedig a viszonyok elmérgesedésével el is felejtődtek. A dolog úgy történt, hogy ezek a jelvények az ÚMG tulajdonában maradtak. Többszöri kérésünk ellenére sem kaptunk belőle, hogy azt bajtársunknak adhassuk. Így most a negyedik évfordulón, Ináncsi József országos vezető, a saját emlékjelvényét adományozta bajtársunknak. Ez történt.
Kicsit torokszorító és fájó, hogy annyi megélt küzdelem és közös sors után, ennyire kicsinyes gyűlölködés és viszály alakulhatott ki azonos felfogású és értékrendű magyar emberek között. Túl minden viszályon azonban nem szabadna elfelejteni, hogy nem ajándékba kértük ezt a jelvényt, hanem mert pontosan annyira járt neki, mint minden ott lévő bajtársnak. Ez nem baráti gesztus, de kötelező törvény, jog és igazság alapján. Ezt megtagadni – régen – még ellenségek között sem volt szokás. Ma már minden lehetséges, és úgy látszik nem csak ellenségek között. Mindenesetre ez elég barátságtalan jövőt vetít előre, amit szerintem egyikünk sem kíván.