Mint tudjuk, a művészi szabadság nem tűrheti a korlátokat, persze csak akkor, ha a művész liberális. Ha hagyjuk, hogy a művészi szabadság leple alatt nyilvánvaló hazugságokat közvetítsenek egyes „művészek”, lassan még azt is képesek lesznek elterjeszteni a köztudatban, hogy a Magyar Gárda küldte a cigányokat a koncentrációs táborokba a II. világháború alatt. Éppúgy, mint a csendőrök a zsidókat.
Fentiek ismeretében úgy gondolom, hogy nem maradhattak válasz nélkül az alábbi cikkben http://kuruc.info/r/26/113135/ megjelentek, ezért a következő levél német fordítását küldtem el a rendezőnek:
Tisztelt Andrea Moses!
Mélységes felháborodással értesültem róla, hogy a stuttgarti Staatstheaterben egy, a gárdistákat teljesen hamis színben feltüntető darabot játszanak az Ön jóvoltából.
Tájékoztatásul közlöm Önnel, hogy soha, semmilyen eljárás nem indult ilyen indokkal a Magyar Gárda tagja, vagy tagjai ellen egész működése során a bíróság általi feloszlatásáig, amelyet az Ön színdarabja a nézőknek közvetíteni igyekszik. Hogy nem indult eljárás, egyedül annak volt köszönhető, hogy a gárdisták egyetlen olyan cselekményt sem követtek el. Arra azonban akadt több példa is, hogy karddal, kapával, baltával és egyéb eszközökkel felfegyverkezett cigányok fenyegettek és támadtak meg gárdistákat illetve törték össze gárdisták autóját. A kérdés költői: vajon miért nem ezt vitte színre?
Fentieket nem egy kívülálló véleményeként írom, mivel 2008 márciusától a feloszlatásáig magam is tagja voltam a Magyar Gárdának.
Nem tudom, hogy az Önök országában milyen a cigányság megítélése, de nálunk sajnos meglehetősen negatív a hozzáállás ehhez a népcsoporthoz. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar nép rasszista, mint ahogyan ezt Ön és az Önhöz hasonlók próbálják a ma még talán hiszékeny emberek agyába sulykolni, hiszen a cigányokon kívül számos népcsoport él évszázadok óta Magyarország területén és semmilyen különösebb problémája nincs velük az államalkotó nemzetnek és a teljes jogú állampolgárokként kezelt kisebbségi népcsoportoknak sincs a magyar néppel. A negatív megítélés inkább a cigány népcsoport viselkedésének – vagy ahogyan ők nevezik – kultúrájának szól. És ez a “kultúra” bizony hagy némi kívánnivalót maga után. Erre épp elég bizonyíték, hogy a különböző kormányok hosszú évtizedek óta próbálnak tenni az úgynevezett felzárkóztatásért, amely az adófizetőknek milliárdokba került ugyan, de tapasztalható eredménye eddig nem volt. Magyarázat lehet az ellenérzésre az is, hogy a börtönökben erőszakos bűncselekmények (életellenes, rablás, garázdaság) és tulajdon elleni bűncselekmények elítéltjei között igen magas százalékos arányban fordulnak elő cigányok. Nem akarok azonban tovább ennél a témánál időzni, mert nem a cigányság bemutatása, vagy saját szemszögemből való megítélése a célom, még akkor sem, ha állításom számos ténnyel alá is tudom támasztani.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az alkotói szabadságba sok minden belefér, de véleményem szerint a hazugság nem. Márpedig, ha Ön ilyen színben tünteti fel a gárdistákat, nem tesz mást, mint hazudik a nézőknek. Ez már önmagában is elég nagy probléma, az viszont még nagyobb, hogy ezáltal azokat az embereket sározza be, akik a valóságban energiájukat, idejüket és pénzüket nem sajnálva segítettek embertársaikon. Tették ezt katasztrófa elhárítással, adománygyűjtéssel és osztással, véradással és számtalan egyéb módon, amikor csak alkalmuk volt. És e tettek közepette sosem mérlegelték, hogy kinek milyen a bőrszíne, vagy melyik népcsoporthoz tartozik.
Remélem, hogy levelem fellebbentette a fátylat az Ön szeméről és leveszi ezt a műsort a színházi palettáról. Talán az sem ártana – ha beismerve a tévedését és tájékozatlanságát – , megkövetné azokat az embereket, akiket műsorával megbélyegzett.
Ha azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy teljesen hamis színben tüntesse fel a gárdistákat, tegye, de egyet higgyen el nekem: ettől még az igazság nem változik és a hazugság ugyanúgy hazugság marad. És így lesz ez akkor is, ha a legközelebbi színművében azt mutatja be, ahogy idős magyar nyugdíjasok rabolnak ki dolgos cigány fiatalokat.
Ináncsi József
egy magyar ember, aki büszke arra, hogy a Magyar Gárda gárdistája lehetett
Íme, néhány „izléses” kép emlékeztetésül: