Remélem, a „kufár” szó értelmét nem kell magyaráznom, de nézzük, mi is az a „hücpe”!?
Az egyik internetes oldalon (http://hu.metapedia.org/wiki/H%C3%BCcpe) található magyarázat szerint zsidó pimaszságot és cinizmust (nem összetévesztendő a cionizmussal) jelent.
Napjainkban tipikus példa erre, hogy a „növekvő magyarországi antiszemitizmus” úton-útfélen való emlegetése után Budapesten rendezik a cionizmus vezetői a Zsidó Világkongresszust (Zsvk). Hogy mivel is foglalkozik ez a szervezet, annak is érdemes utána olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsid%C3%B3_Vil%C3%A1gkongresszus
Persze pimaszság az is, hogy Izraelt demokratikus országként emlegetik ugyanazok, akik minket antiszemitáznak, hiszen ez az állam az 1948-ban ajándékba kapott területe mellé naponta foglal el újabb területeket, naponta űzi el ezekről a területekről a palesztinokat, naponta sérti meg az ENSZ BT határozatait és még sorolhatnám.
Véleményem szerint a normális embernek tervei, vágyai vannak és arra fordítja életének egy jelentős részét, hogy ezeket megvalósítsa. Vágy lehet a békés és biztonságos családi élet mellett pl. egy lakás, vagy egy új autó. A normális ember megtervezi azt, hogy hogyan érje el ezeket a vágyakat. Mennyi többletmunkát végezzen, hol spóroljon, hogy vágyainak tárgyát birtokolhassa. (Sajnos legtöbbünknek ma csak a vágy marad.) Tudom persze, hogy vannak olyan emberek is, akiknek a tervezése némileg eltér az előbbiekben felvázolt sémától és a vágyak tárgyait keményebb munka és spórolás helyett bűncselekmények tervezésével és végrehajtásával szerzik meg. Róluk most nem írok bővebben, lényeg az, hogy ilyenek is vannak.
Az azonban szinte egyedülálló, hogy van, akinek MINDEN kell. A világ összes pénze, földje, természeti kincse, hatalma és még sorolhatnám. Na, épp az ő vezetőik tanácskoznak nálunk a napokban.
A pofátlanság mellett más oka is van annak, hogy nem örülünk ennek. A mi hazánk nem eladó, még akkor sem, ha politikusaink nagy része igyekszik bebizonyítani gazdáinak ennek ellenkezőjét. Ezt a véleményünket juttattuk kifejezésre, amikor a bolsevizmus és cionizmus áldozataira való megemlékezésen a Kárpát Haza Őrei által hozott transzparens alá mi is beálltunk néhány közös fénykép elkészítéséhez.
Meg kell említeni a Zsidó Világkongresszus kapcsán a potenciális terrorveszélyt is, amelynek Budapest lakossága a napokban ki van téve, hiszen azt azért tegyük hozzá, hogy a Zsvk vezetőit nem minden ország és szervezet kedveli, ami még nem lenne olyan nagy baj, de ezek között szerepel néhány „szélsőséges iszlamista”-ként emlegetett is. Egy esetleges terrortámadás esetén itt nem lesz elég a TEK, mivel ezúttal nem egy fürdőköpenyes, játékpisztolyos Luke Skywalkert kell elfogni. Tudom, hogy nem csak a TEK vesz részt a biztosításban és érkezett (jó)néhány izraeli biztonsági ember is, azokon kívül, akik állandóan itt vannak, de egy esetleges öngyilkos robbantás esetén, tekintve a magyar áldozatokat, ez sem jelentene túl sok vigaszt számomra.
Nem elhanyagolható az sem, hogy fél Budapest lezárása és a különböző biztonsági intézkedések betartatása a kellemetlenség mellett mennyibe kerül az adófizető magyar lakosságnak. Tehát több okból is jogos a kérdés: valóban nekünk kellett helyszínt biztosítani ehhez a kongresszushoz? Tudom, hogy a kérdés költői, hiszen az ilyen kérések parancs formájában szoktak érkezni a gyarmatbirodalom helytartóihoz.
Tehát mi személy szerint a rendezvényen a Zsidó Világkongresszus ellen is tüntettünk, mivel ez a fajta országrablás és népirtás, amelyet a cionizmus képvisel, napjaink egyik legégetőbb kérdése.
Természetesen meg kell emlékezni a bolsevizmus és cionizmus áldozatairól, de úgy tűnik, hogy lassan kezd feledésbe merülni, hogy melyik nép fiai voltak a bolsevizmus (kommunizmus) kiagyalói és legfőbb vezetői. Ami viszont biztos: szegény zsidók mindig csak áldozatok voltak.
Mielőtt írásomat befejezném, meg kell említenem még egy dolgot, ez pedig nem más, mint a magyar hücpe.
Egyesek megpróbálnak megtanítani minket arra, hogy mit szabad mondani és gondolni, mit nem szabad vitatni és tagadni, sőt, úgy vélik, a „demokratikus” Magyarországon csak azoknak szabad élni alkotmányos alapjogukkal, a gyülekezési joggal, akiknek ők megengedik. Már az is káros, ha ezt az utca embere így gondolja, de az még inkább elgondolkodtató, ha egy ország miniszterelnöke képzeli magát mindenhatónak. A fülkeforradalmi kormány miniszterelnökének személyes utasítására egy súlyos jogsértés történt. A rendőrség, saját jelmondatát meghazudtolva („Szolgálunk és védünk”) bizonyította be, immár sokadszorra, hogy védeni ugyan nem véd, de a mindenkori politikai hatalmat maximálisan kiszolgálja, még törvénysértés árán is. Így vajon mikor és mitől lesz itt rend!?
Hogy veheti magának valaki a bátorságot, hogy egy jogerős bírósági végzés után is annak a lehetőségét keresse, hogy hogyan akadályozzon meg egy törvényesen bejelentett és tudomásul vett rendezvényt?
Miniszterelnök úr már sok mindent megígért. A választások előtt többek között rendet és elszámoltatást, ebből azonban semmi nem valósult meg. Ránk nézve is hangzott el ígéret bizonyos számú pofonról és haza zavarásról. A pofonok elmaradtak, hacsak a Lex Gárda néven elhíresült törvénytelen törvényeket nem tekintjük képletesen annak. A haza zavarás meg valószínűleg azért nem sikerült, mert mi itthon vagyunk, mivel ma is úgy tarjuk, mint évekkel ezelőtt: Magyarország a magyaroké. Épp ezért nincs félnivalónk és akkor sem lesz, ha a legközelebbi zsidótalálkozó alkalmával történetesen kijárási tilalmat rendelnek majd el. Már most jelzem: nem fogjuk betartani!
Régebben szerettem volna megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy mikor kezdi majd a magyar érdekeket is képviselni. Már nem kérdezem, mert nem időszerű, hiszen bizonyított éppen eleget, így a kérdés feltevése feleslegessé vált.
Lehet antiszemitázni, de annyit azért hozzátennék, nem érdekel, hogy kinek milyen a bőrszíne és ki melyik napon, kihez és milyen épületben imádkozik. Ha történetesen a hottentották tartottak volna nálunk olyan kongresszust, amelynek idejére korlátozzák jogainkat, ugyanígy tiltakoznék. És tiltakoznék akkor is, ha azt látnám, hogy a rettegés leple alatt ezek a hottentották szép lassan el akarják foglalni a hazámat. Épp ezért a Zsvk keddi napján talán hasznosabb lenne a „növekvő antiszemitizmus” problémájának megtárgyalása helyett arról eszmét cserélni, hogy hogyan lehetne végre létrehozni a független palesztin államot, a további felesleges vérontás helyett!? Hogyan kellene kárpótolni azokat a palesztinokat, akiknek elvették házait, akiket elűztek szülőföldjükről!? Milyen módon kellene bocsánatot kérni a nagyrészt zsidó ideológusokból és vezetőkből álló kommunizmus bűneiért!? Mi történne, ha nem csak a holokauszt miatt kellene világszerte hetente kötelezően telesírni az embereknek a zsebkendőiket!? Mit kéne tenni, hogy kéne viselkedni ahhoz, hogy a „zsidó” szó pejoratív jelentéstartalma megszűnjön!?
Ha mindezekre sikerülne megoldást találni, biztos vagyok benne, hogy még a vélt antiszemitizmus is megszűnne.
Addig viszont mindazoknak, beleértve a miniszterelnököt is, el kell viselni az olyan feliratokat, hogy