Tisza István gróf, kétszeres, nagy formátumú miniszterelnökünk e napon, április 22-én született 152 évvel ezelőtt. Erre a napra emlékeztünk immár második alkalommal a Thököly út – Róna utca sarkán lévő igazi kis zöld parkká varázsolt téren, ahol éppen egy évvel ezelőtt születése napján nyerhette el szobra a végleges helyét. Természetesen azóta a kis tér is az ő nevét viseli. Az első világháború előtt és közben többek számára a dualizmus és a háborús politika jelképévé vált, (pedig a végsőkig ellenezte) ezért négy merényletet is elkövettek ellene, de az utolsó már végzetes volt. 1918. október 31-én, az „Őszirózsás forradalom” napján lőtték agyon, Hermina úti bérelt villájában. A megelőző években e villa falán elhelyezett emléktáblánál emlékeztünk a miniszterelnök úrra, míg nem két éve az udvarban, mint ideiglenes helyen leplezték le teljes alakos szobrát (Harmath István alkotása).
Zugló Önkormányzata a meghívott vendégekkel, a zuglói polgárokkal egyetemben a miniszterelnökhöz méltó megemlékezéssel tisztelgett nagysága előtt. Bár egy kis porszem került a fogaskerekek közé, ugyan is a délután 5 órára meghirdetett rendezvényt az utolsó pillanatban 2 órával későbbre kellett halasztani Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjének egyéb elfoglaltsága miatt. Többen már nem értesülhettek az új időpontról, így a kis tér már idejekorán benépesült. Talán a kellemes időjárásnak is köszönhetően az emlékezni vágyóknak ez a „kis” késés szerencsére nem szegte kedvüket.Meglepett az igen nagy létszámmal megjelent Zuglói Filharmonikusok zenekara, – csellósok, hegedűsök, fúvósok, üstdob, hárfa – gyönyörűen kísérték le a „Hazám, hazám” című operadalt.
Balog Zoltán beszédében emlékeztetett az egykori kormányfő példájára, mely szerint, ha mélyen hiszünk elveinkben, akkor tartsunk ki minden körülmények között mellette, valamint a közélet nem szeretetközösség, de a haza igen. A nemzet érdeke fontosabb a politika és a gazdasági csoportok érdekeinél, s ezt a hitet akkor is meg kell őriznünk, ha netán az ellenkezőjét látjuk, s még akkor is, ha néha egyedül állunk a világ egyéb lobbi-erejével szemben.
Ágh Péter, a Fidelitas elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője ekként méltatta a miniszterelnököt – azért is fejet kell hajtanunk, mert már ifjú korától kezdve, egész életében méltó volt ahhoz a mondatához, mely szerint a válságos pillanatban hitvány gyávaság kitérni a kötelesség teljesítése elől.
A megemlékezés, mint mindig koszorúzással zárult, régi szokás szerint mi helyeztük el a koszorút gr.Tisza Istvánné és családja nevében is.
Ismervén Balog miniszter úr hozzáállását a jobb oldali radikálisokhoz (az ünnepségre érvén egy laza fintorral nyugtázta ott létünket), az ünnepség lezárultával, egy hirtelen ötlettől vezérelve két bajtársunk autogramot kért tőle, a bajtársnővel a kézfogás sem maradt el. Mivel csattogtak a fényképezőgépek, akkor arcán nyoma sem volt a meglepődésnek, netán a félelemnek. Viszont reméljük, hogy a jövő héten nem fog elhatárolódni saját magától és nem kér vissza semmit.
Ahogy nálunk szokás, a végén egy hangos „Adjon az Isten, szebb jövőt!” köszöntéssel búcsúztunk, a téren tartózkodók nem kis meglepetésére.