02.23.
Harmadik „bevásárlásunk” nem mindennapi meglepetést tartogatott.
Megérkezésünket – immár megszokott módon – az árusok és vásárlók elismerő és köszönő szavai követték. Többen elmondták, hogy amióta mi is itt vásárolunk, szombatonként nincs zseblopás.
A rendőrség ismét megjelent a piacon, de azt már megszoktuk, hogy a mi jelenlétünk sokkal nagyobb vonzerőt gyakorol rájuk, mint a bűnözőké. Az igazi meglepetés ezután következett: 4-5 járőrpár folyamatosan sétált a piac területén, vagyis tették azt, amit már réges-régen kellett volna. Mielőtt leesett az állunk a csodálkozástól, azt vettük észre, hogy a piac őrzésével megbízott biztonsági őrök is a
szokásos 1 pár helyett 2-3 pár járőrrel nem csak jelen vannak, hanem valóban járőrtevékenységet végeznek.
A fokozott ellenőrzés ezen a napon is kizárólag nekünk szólt, hiszen rajtunk kívül nem igazán igazoltattak senkit. Minket azonban majdnem mindegyik járőrpár megpróbált ellenőrizni és ettől csak akkor álltak el, amikor közöltük: már átestünk rajta.
Az egyik ilyen esetnél egy valószínűleg Sztálin emlőin nevelkedett öregúr lépett az igazoltató rendőrökhöz, akiket felszólított, hogy „hívják a TEK-et, mert kettő még ott bujkál beljebb”. Mivel azonban nem Luke Skywalker formaruháját hordjuk és épp nem volt nálunk vízi-pisztoly, a TEK nem lett riadóztatva. Így aztán békésen tovább vásárolgattunk, a rendőrök pedig békésen eljárőrözgettek ezen a napon.
03.02.
Egy-két árussal már ismerősként köszöntjük egymást. Tájékoztattak, hogy a rendőrség lendülete tovább tartott, hiszen az elmúlt szombatot követően a hétköznapokon is több pár rendőrjárőr tette a dolgát a piac területén. (Lehet, hogy vasárnap is voltak, de akkor zárva van a piac.) Elmondták, hogy ennyi rendőrt még nem láttak itt és azt is, hogy a korábban megszokott kávézás és lángos evés helyett valóban dolgoztak. Erre csak azt tudjuk mondani: Szép volt fiúk, ezt is elértük! Nem ti! Mi! Mert ha mi nem vagyunk, ti kb. ugyanolyan intenzitással és létszámmal végeztétek volna a munkátokat, ahogyan azt az évek hosszú során tettétek.
Erre a napra azonban elfogyott a lendület, mert ismét csak egy járőrpárral találkoztunk. Csodálatos módon a fokozott ellenőrzés elmaradt, viszont a piaci bűnüldözés helyett a jobbikos standolókat nyaggatták az engedélyek ellenőrzése végett. Mivel az engedélyek rendben voltak, nem volt mit tenni. Annyit azért megtettek, hogy kihívtak még egy párost, akikkel kedélyesen elbeszélgettek mintegy 2 órán keresztül, a piac területén kívül.
Megtehették, hiszen mi a bevásárlás közben is nyitott szemmel jártunk, így akarva-akaratlanul elvégeztük a munkájukat, ami miatt járőrözés helyett jelenlétük és tevékenységük sokkal inkább emlékeztetett egy rendőr családi napra, kedélyes beszélgetéssel a kollégák között.
Egy hölgy oda is lépett hozzánk és megkérdezte:
– Miért nem szólnak rá a rendőrökre, hogy végezzék a munkájukat?
– Sajnos ott még azért nem tartunk, meg különben is, mi csak vásárolunk.
– Értem. Jó lenne, ha ezek helyett az utcán is maguk lennének!
Visszagondolva: igencsak elvetemült bűnöző lehetett, hogy egyáltalán nem rettent meg tőlünk, sőt, még mintha biztatást érezhettünk volna ki a szavaiból.
Bár, ezen a környéken ez talán nem is annyira meglepő, hiszen az árusok nagy része is „náci, fasiszta, rasszista és kirekesztő”, mert mi azok vagyunk és ők örülnek nekünk.