Mit érezhetünk a borzalmas képek láttán? Asszonyok, gyermekek a legkülönbözőbb helyzetekben, iszonyatos robbanástól szétszakítva, automata fegyverektől megcsonkítva, véresen, 4–5 éves gyermekekre fegyvert fogó (és használó) izraeli katonák. Véres utcák, véres lánctalpak, véres fegyverek, véres emberek, véres holttestek, véres ország és véres valóság. Ez Palesztina, immár több mint 60 éve.
Természetesen jön hozzá az igazolás, hogy mindez jogszerű és arányos, hiszen Izraelnek joga van az önvédelemre. Ja, az más, így már érthető. De várjunk csak, hol is hallottam már ezt? Persze már emlékszem, itt nálunk. Mikor egy békés tüntetésre rászabadítják a kardlapos lovasrohamot, mikor 200, füvön ülő, békés gárdistát 6-szor annyi rendőr támad meg, szór be bőségesen gázzal, tép szét (szó szerint!) egymástól és bilincsel meg, majd hurcol el, mikor 150, ünnepélyes esküt tévő gárdistát 1500 rendőr vesz körül, zsarol, fenyeget és félemlít meg stb. Az ügyészségi álláspont szerint ez mindig jogszerű és arányos. Természetesen pont úgy, mint Izrael gázai mészárlásai. Mert ugye nem ez volt az első, sem a második. Itt nem akarok összehasonlítást tenni, csak szeretnék rámutatni, mennyire egyformán működik a világban a látszólagos jog és igazság. Ott palesztinok a saját országukban, itt magyarok a saját országukban, ott a tankok, itt (még!) a bankok. Minden közös, „uraink” is. Ott nyíltan, itt (már nem is annyira) burkoltan. Hát természetes, hogy indokaik és magyarázataik is ugyan azok: „JOGSZERŰ ÉS ARÁNYOS”.
Hideg, novemberi estén ballagok fel a Pasaréti út felől a nagykövetségig. Jó kis emelkedő, szinte el sem hiszem, hogyan tudnak itt télen autók közlekedni. A követség előtt színpad és pár tucat ember. A színpad mögötti közterület két sor vaskordonnal lezárva, mögötte rendőrsorfal. Ostrom is lesz, vagy ez mindig így van? A fortélyos félelem, vagy a lelkiismeret? Inkább az előbbi. Még csak 6 óra. Gyülekezünk. Ismerős arcok itt is, ott is. A színpadtól néhány méterrel ÚMG-s bajtársak égő mécsessel kezükben. Sok transzparensen, sok találó és igaz gondolat. Mi is beállunk a színpad elé. A színpadon kifeszített vásznon gázai képek követik egymást, iszonyú. Rövid riport a képviselőházból. Kérdés: Fidesz-KDNP, MSZP, LMP, Képviselői asszony/úr kinek van igaza a palesztin-izraeli konfliktusban? Zavart tekintetek, szótlan elfordulás, menekülés, félrebeszélés, hebegés, hazugságok, cinizmus. Pedig csak egy szót kellene válaszolni, vagy-vagy. A legvéresszájúbb, fasisztázó, rasszistázó, nácizó, nyilasozó képviselők, fülüket-farkukat behúzva, nyüszítve menekülnek a második kérdés elől is. Ön megszavazta Izrael társulási szerződését? Szánalmas és vérlázító. Egyedül a Jobbik képviselői válaszolnak határozottan és egyértelműen.
Szépen megtelt a színpad előtti tér. Dúró Dóra lép az emelvényre, köszönti az egybegyűlteket és bejelenti a szónokokat, Gyöngyösi Mártont, majd ifj. Hegedűs Lórántot végül Vona Gábort. A szónokok beszédei már fent vannak a világhálón, mindenki meghallgathatja, elolvashatja. Szókimondóan, bátran, egyenesen, nem finomkodva még csak nem is nagyon polkorrekten. Lényege: véget kell vetni Izrael és csicskása, Amerika rémuralmának a világ felett. Ezért minden jó érzésű embernek, szervezetnek tiltakozni kell. Ennyi és nem több. Persze óvatosan kell bánni a szavakkal, hiszen Izrael törvényt hozatott a hűbéreseivel, hogy akár börtönnel is sújtható, aki valamilyen szinten is bírálni merészeli a zsidó államot. Nekik csak tisztelet és hódolat jár. Ez a demokrácia! Ez az a demokrácia, ahol törvény védi a hazugságot! Persze nyilvánvaló, mert az igazságot nem kell törvénnyel védeni csak a hazugságot.
Miközben írom a beszámolót, olvasom, hogy az izraeli követség elé szimpátia tüntetők érkeznek és éltetik Izraelt. Hiába, működik a demokrácia (ilyenkor, nekik!). Éltetik a gyilkosokat, az agresszort. A hűbéres kormány külügyi vezetője pedig jobbulást kíván néhány sebesült gyilkosnak. Döbbenetes!
Más szinteken természetesen mély, süket hallgatás. Hol vannak a máskor olyan érzékeny emberjogi szervezetek, AI, TASZ, Helsinki Bizottság stb.? Hol vannak az egyházak? Hát itt, MAZSIHISZ, EMIH, Hit Gyülekezete ők már kiálltak a gyermekgyilkosok mellett, de mi van a keresztény, keresztyén egyházakkal. Vajon ők is kiállnak, (mi mellett?) vagy szokásukhoz híven mélyen hallgatnak. Botrány!
A tiltakozó naggyűlés végén Dúró Dóra bejelenti, hogy az áldozatok emlékére elvonulunk az alig egy km-re lévő palesztin követség elé, ahol mindenki leteheti mécsesét. A tömeg gyorsan mozdul, csak most látom, milyen sokan vagyunk (bár még mindig nem elegen). Rendőri felvezetéssel, utcaszélességben hömpölyög a tömeg. A jelszavak általában polkorrektek: Gyerekgyilkos Izrael! Szabad, szabad Palesztina! Cionista gyilkosok! Időnként meg nem: Mocskos zsidók! Néhányan valami vonatindulást is emlegetnek (lehet, hogy egy vasutas baráti társaság?).
A palesztin követség előtt, a lépcsőre, az áldozatok fényképei elé rakjuk mécseseinket. Több száz kis mécses világít nagy fénnyel, jelképezve, hogy ha mindenki oda rakja (rakná) a maga kis mécsesét, micsoda hatalmas fénybe fordul (fordulna) a világ. Maroknyi palesztin, végig velünk tartva, palesztin zászlót lengetve, hangosan köszöni meg a magyaroknak és a Jobbiknak az értük való kiállást. A követségről is kijött valaki a köszönetét kifejezni. Természetesen nem azért voltunk ott. Hogy miért is? Nehezen meghatározható. Valaki persze rögtön vágná rá a választ. De biztos, hogy az, az igaz és jó válasz lenne? Ezen el kellene gondolkodni. Segítségül néhány szó: emberség, szeretet, béke, lelkiismeret, jövő, magyarság, szabadság, jog, erkölcs…
Hát gondolkodjunk!
Hódos László
MNG. Sajtószolgálat