Miért is mentünk oda? Miért is ne mentünk volna. Hiszen 1848 dicső tavaszára emlékezni, kell és lehet (még!). Hiszen a Szent Korona előtt esküt tenni nem bűn … De az! Méghozzá főben járó. Hiába, szokni kell még a demokráciát! Tűnődöm.
„Tanács”-köztársaság, „nép”-köztársaság, „harmadik”-köztársaság, európai unió… Fejlődés ugye!? Szocialista kormány, liberális kormány, „nemzeti” kormány, „magyar” kormány. Nem mindegy? Alkotmány, alaptörvény, rend, szabadság, jog, kötelesség, törvény, egyenlőség. Minek, senki nem tartja! Már én sem tudom követni.
Ott voltunk időben a helyszínen, vidáman, lelkesen, büszkén és persze jogerős bírósági engedéllyel a kezünkben. Ez utóbbi nem árt, ha van, főleg az ilyen fejlett demokráciában. Kiérve a Hősök terére belesápadtunk a látványba.
Hihetetlen számú rendőri állomány mindenfelé. Az Erzsébet téren és Szentendrén a fele sem volt. De nagyon jó lehet a közbiztonság, hogy ennyi ráérő közalkalmazott lófrál erre ilyenkor! De nagy biznisz lehet az az erőszak monopólium, hogy ennyi pénzt (szerintem több 10 millió forint) dobálhat ki az ablakon, semmire és semmiért! Most már értem miért féltik annyira egyesek.
Még jóformán ott sem voltunk, mikor Pintér 2hétalattrendlesz Sándor valamelyik végrehajtója a képünkbe vágta, hogy jogellenesen tartózkodunk ott és bármit teszünk az garázdaság. Érdekes, tavaly is pont tőle ugyan ezt, ugyan itt, ugyan úgy hallottuk, csak a „jogsértő cselekményünk” megnevezése volt más. Tavaly „betiltott társadalmi szervezet” tagjai voltunk, a mostani cselekményünk „garázdaság”. Tavaly óta sok víz lefolyt a Dunán. Jogerős ítéletek születtek, nem is egy, de több is. Ezekben az áll, hogy amit mi tenni szeretnénk, vagyis az alakzatban állás, formaruha viselése, eskütétel a Szent Korona előtt, stb. nem törvény- és jogellenes. Ja, és már tavaly sem volt az. Mi ezt közöltük is. Őt nem érdekelte – mit neki jogerős bírósági döntések, engedélyek – meg különben is, a rendőrség jogi alosztálya is ezt mondta. Az persze más! Mondjuk, tavaly is ezt mondták, de felsültek, nem lett igazuk. Folyamatosan felsülnek. Ennyi kudarcélmény után én már azért nagyon szégyelleném magam. Ennyire nem frissítik a szoftvert, vagy a hardveren is változtatni kéne?
Elnéztem ezt a szép, jókötésű, derék embert, vajon honnan jöhetett, és mit akar itt? A mellén a neve előtt valami “dr.” volt. Orvosokon láttam már ilyet, de itt mit keresne egy orvos, ráadásul rendőrruhában. Szokott még jogászok neve előtt is “dr.” lenni, de az meg nem lehet, hiszen akkor pontosan ismerné az idevonatkozó törvényeket, és nem kínálgatna minket ilyen nevetséges ostobaságokkal. Persze, biztos “dr.”ogalosztályról van! Csak annak a rövidítése lehet a “dr.” Ennyire nagy az emberhiány? Szegény, szinte sajnálom, nehéz éjszakái lehetnek, tükör már biztos nincs a lakásban.
Azért nem adtuk föl. Próbálkoztunk, mit lehet csinálni. Állni, ülni, guggolni, feküdni? Semmit! Minden garázdaság és félelemkeltő.
– Drága jó demokrácia anyám, mindenható Európai Unió, meg az a kendővel bekötött szemű, piaci mérleget lóbáló asszonyka ott a bíróságok előtt, hát nézzetek már ide! Mi folyik itt!
Mivel alakzatban állni garázdaság, leültünk, de máris jött az üzenet, „alakzatban ülni garázdaság”, oszlatás lesz. Na, most akkor mi legyen. Maradunk ülve, aztán ha nem tetszik, oszlassanak! Ez már úgy is mindennek a vége. Mert mi ilyen nagyon elszántak vagyunk, meg már unalmas is volt. Az önérzetről, jellemről nem is beszélve. Meg aztán nem azért jöttünk, hogy hazamenjünk, vagy elvigyenek. Elsősorban tiszteletünket leróni a ’48-as szabadságharc emléke előtt, másodsorban a Szent Korona és nemzetünk nagyjai előtt esküt tenni. Persze azért Pintér 2hétalattrendlesz Sándornak és megbízóinak is szerettünk volna álmatlan éjszakákat szerezni. Egyszóval mi onnan nem megyünk el, míg ezeket nem teljesítjük! Elmentünk egy bizonyos határig, onnan pedig – lesz, ami lesz – nem lépünk tovább hátra! Így is lett.
Az ünnepség elkezdődött a dobosok idézték az ősök szellemét. Következett (volna) a nemzeti imádság eléneklése. Igen ám, de ahhoz föl kell állni. Ha fölállunk (a Himnusz elénekléséhez), oszlatnak.
– Tedd már le a mérleget és kandikálj már ide kötés alól te drága jó asszony! Vagy ez így működik más, fejlett demokráciákban is?
Nem volt Himnusz, nem gyaláztuk meg, azzal hogy ülve énekeljük és nem engedtük meggyalázni a rendőröknek sem azzal, hogy állva, az ének közben lerohanjanak minket az agynélküli embergépek, mint tavaly. Így folytatódott hát a műsor. Nagyszerű emberek, vezetők, forradalmárok, zenészek, idősek, fiatalok követték egymást a színpadon. Mondanivalójukból, a hazaszeretet, a nemzetféltés, és az aggodalom, tükröződött.
Mi lesz itt, és mi jöhet még?
Most már iszonyatos mennyiségű, de kissé elpilledt (altatott) rendőri állomány fogott körbe minket. Hiába, jó idő volt.
Észrevettük közben, hogy a Szépművészeti Múzeum Múmiák testközelben című izgalmas kiállítása, valahogy interaktívvá vált, kikerült a múzeum elé, az utcára. 15–20 múmiát állítottak ki, kezükben a papírokon írott szöveg. NO RACISM (ebből arra következtettünk, hogy a múmiák nem rasszisták), NO GARDA (de hogy miért kell ezt a drága jó halat bántani, nem értettük). De lehet, hogy valamilyen ősi egyiptomi imádság volt. De akkor miért nem hieroglifákkal voltak felírva, úgy korhűbb lett volna. Már megint ez a modernkedés. Többen odasiettek, ilyet nem mindennap lát az ember. Sajnos a közrend buzgó védelmezői azt hitték, hogy valami kárt akarnak benne tenni és rögtön kettős kordont vontak a múmiák elé. Pedig csak a műértő közönség akart közelebbről megismerkedni a múlt ezen jeles emlékeivel. Később valakik kicserélték a papírokat, az új papírokon Horthy és Szálasi nevei voltak áthúzva, egy másik papíron egy évszám, 1944 ismétlődött. Az évszám elől talán lefelejtették hogy Kr.e. 1944. Ez úgy kb. az egyiptomi középbirodalom, a XII. dinasztia kora, talán innen származhattak… Horthy és Szálasi nevét tartalmazó papírokat pedig bizonyára valamilyen aluliskolázott tréfacsináló tette az aszott kezekbe, hiszen egy értelmes, legalább általános iskolát végzett, történelmet alapból ismerő embernek sem jutna eszébe a két nevet egy papírra tenni.
Ünnepségünk eközben folyt tovább. Országos vezetőnk lépett a színpadra ünnepi beszédében kitért a kényszerű, méltatlan körülményekre, azután hirtelen belevágott… az eskübe. Az esküt tevő állomány azonnal fél térdre pattant és kezét szívére téve magában vagy halkan mormolva ismételte az eskü szövegét. Az utolsó mondatot: „Isten engem úgy segéljen!” – már szabadon és fennhangon mondta mindenki.
Íme a mi eskünk szövege:
Én, ……………….a Magyar Nemzeti Gárda gárdistája a Magyar Szent Koronára esküszöm, hogy életemet
a Szent Korona által közvetített Isteni Törvényekhez igazítom.
Dicső őseink iránti tiszteletből és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve esküszöm,
Hogy családom, Nemzetem, a Magyarság felemelkedésén munkálkodom.
Őseink reánk bízott hagyatékát, nemzetünk gazdagon élő műveltségét megőrzöm és
gyermekeinknek átadom, nemzetemhez, a magyar néphez mindörökké hű leszek.
Történelmünk nagyjait példaképemnek tekintem. Nemzetem, hazám haladását,
szabadságának, értékeinek, hagyományainak védelmét
életem végéig tartó feladatomnak fogadom el.
Zászlóinkat, társaimat el nem hagyom.
Csapatom vállalt feladatainak végrehajtásában becsülettel kitartok.
Közösen megalkotott szabályainkat elfogadom
és annak megtartását magamra nézve kötelezőnek ismerem el.
Ha eskümet megszegem, sújtson Nemzetem és társaim megvetése
és a Gárda soraiból való örökös kiközösítés.
Isten engem úgy segéljen!”
Az álmos rendészeti szakembergárda talán észre sem vette, de megtörtént. Megtörtént az, ami két órával ezelőtt még lehetetlennek tűnt. GÁRDISTÁK ESKÜT TETTEK A HŐSÖK TERÉN! 2009. óta, 3 év után először. Nem úgy és nem olyan módon, ahogy gondolták, de végül megtették, és csak ez a fontos! Később lehet elemezni, találgatni, ötletelni (mi lett volna ha…? stb.) Most viszont ez a tény!
Ezek után már boldog örömmámorban felállva, a közönséggel összekeveredve mindenki fennhangon énekelte a Szózatot és a Székely himnuszt. Az ünnepség véget ért.
Néhány gondolat a fanyalgóknak és gúnyolódóknak.
A Gárda Szövetség azért ment ki a Hősök terére, mert tisztelegni akart a ’48-as szabadságharc emléke előtt és esküt tenni a Szent Korona előtt. Ehhez minden joga és törvény adta lehetősége megvolt. A Gárda Szövetség mind a múltban, mind a jelenben betartotta a törvényeket A törvény- és jogsértéseket, a rendőri állományt kivezénylő rendőr- és politikusbűnözők követték el. Ezt a bíróságokon be is fogjuk bizonyítani. Az un. demokráciát nem mi, hanem a fent nevezettek fenyegetik és veszélyeztetik egyre nagyobb mértékben. Nem kívántunk elbújva, bűnösökként esküt tenni. Szabadon, tiszta lelkiismerettel, bűntelenül tettük meg. Nem kívántunk szembeszállni a túlerővel, mert hisszük és valljuk, hogy jelen pillanatban nem mártírokra, rabokra, hanem szabad, cselekvő, elkötelezett emberekre van szüksége a nemzetnek. Nem kívántuk meggyalázni sem a Himnuszt, sem a Szent Koronát, sem az esküt, mert nekünk ezek szentek. Akik meggyalázták, azok nem mi voltunk. Ha a minket cikizők, kinevetők, gúnyolók nem a fotelből, a számítógépen nézték volna végig az eseményeket, hanem ott lettek volna a helyszínen, talán a rendőrök is máshogy álltak volna a dolgokhoz. És végül:
AZ ESKÜ MEGTÖRTÉNT ÉS ÉRVÉNYES!
Gondolkodjatok el, a fennhangon, harsányan elmondott eskü Országházban, házasságban, tiszti eskü (rendőr, katona) stb. mit és mennyit ér mostanság. Attól lenne érvényes egy eskü, mert hangosan és állva mondták el, és attól nem, mert térden állva és halkan mormolták? (Lásd fent az idézetet) Ezek külsőségek, nem számítanak, bár felemelők és jól mutatnak. Minden eskü annyit ér, amennyit az esküt tevő. Amikor magadban teszel esküt, ketten vagytok, Isten és te. Függetlenül attól, hogy hiszed vagy sem. Senki másnak nem felelsz érte, csak Neki. Attól a pillanattól, ahogy fennhangon, halkan vagy magadban kimondod:
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN! Ez az utolsó felkiáltás, ez az ESKÜ!
És a múmiáknak egy rövid gondolat:
Magyarország a magyaroké, a mi hazánk és megvédjük!
Idézve egyik teljesen szavahihető és jó hírű, polkorrekt vezetőtöket:
„Akinek ez nem tetszik, el lehet innen menni, itt lehet hagyni minket!”
De lehet maradni is. A törvényeket betartva, a gyűlöletet tovább nem szítva, de mindenekelőtt tisztelve a magyarságunkat.
Az erőszak monopólium fizetett alkalmazottainak:
Fiúk-lányok, eleget aludtatok már közpénzen! ÉBRESZTŐ, mert ahogy a miénken, úgy a ti nyakatokon is egyre szorul az uniós csillagokból font hurok!