1969. január 20-án a Múzeumkertben égőáldozatként helyezte magát a Nemzet oltárára Bauer Tamás ipari tanuló.
Tette ezt egy olyan korszakban, ahol az akkori hatalom idegen érdekeket helyezett a magyar Nemzet érdekei elé (az idegen érdekek még ma is előbbre vannak egyeseknek, ’69 óta ez mit sem változott). Egy olyan korszakban, ahol bűn volt a haza- és szabadságszeretet, ahol a szovjetellenesség egyenlő volt a hazaárulással.
Búcsúlevelében ezt írta:
“Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”
Január 23-ának csípős, hideg délutánján kis embertömeg gyülekezett a kertben. A Jobbik és a Horthy Miklós Társaság védnöksége alatt rendezett megemlékezésen felszólalt:
Staudt Gábor, a Jobbik budapesti elnöke,
Murányi Levente, a Jobbik országos alelnöke,
Kosaras Péter Ákos, a Horthy Miklós Társaság elnöke.
A Magyar Nemzeti Gárda budapesti egysége is elhelyezte koszorúját az ifjú mártír emléktáblájánál.
Bauer Sándor, élt alig 17 évet.