Borongós, kora őszi délután a Farkasréti temetőben a fákat, bokrokat széllökések rázzák, az ólomszínű ég esőt ígér. Nem sok ember jár ilyenkor itt. Mégis, délután öt óra körül megmozdul valami. Emberek gyülekeznek sajátságos ruhában, megkülönböztetve magukat a többi embertől. Igen, ők azok semmi kétség. Az ezerszer átkozott, és ezerszer felmagasztalt Magyar Nemzeti Gárda (továbbiakban MNG). Itt vannak, nem félve az átkoktól, fenyegetésektől, a börtöntől és egyéb bírságoktól. A perc-emberkék gyűlöletét, átkait lerázva egy nagyobb erő hívó szavának engedelmeskedve jöttek, hogy leróják kegyeletüket hős elődeik sírjánál és emlékezzenek tetteikre. Példaképül fogadva őket, tetteikből erőt és kitartást meríteni nemzetmentő munkájukhoz.
Az ünnepséget valójában a Jobbik szervezte, de ennek elengedhetetlen része és szereplője az MNG. Természetesen sok jobbikos és szimpatizáns is csatlakozott a megemlékezéshez. Ugyancsak természetesen a rendőrség is képviseltette magát teljes diszkrécióval. A diszkréciót a temető kapuja előtt a túloldalon álló kamerás kisbusz és a körülötte lebzselő szakemberek képviselték. Bent pedig néhány civil alkalmazott bóklászott, szokás szerint fölöslegesen. Az álcázásuk is nagyon jó volt, eltekintve a farzsebből kilógó bilincsektől és egyéb kellékektől.
A megemlékező ünnepség az 1921. augusztus végén kirobbant nyugat-magyarországi felkelésben hősi halált halt Vámossy Tibor 19 éves egyetemi hallgató sírjánál volt. A síremlék erősen lepusztult állapotban van. A Himnusz eléneklése után, Novák Előd a Jobbik országgyűlési képviselője, az ünnepség levezetője, azonban ígéretet tett, hogy a Jobbik szakemberekkel és a családdal egyeztetve helyreállíttatja a síremléket. Az MNG bevonulása után ifj. Tompó László irodalomtörténész vetett alapot előadásával a kor történelméről, utána Vári Kovács Péter színművész szavalt. Majd Ináncsi József az MNG országos vezetője beszélt, Magyarország miniszterelnökéhez címzett nyílt levelet olvasott fel, melyben számon kérte az MNG-t ért törvénytelenségeket, az igazságtalanságokat. Leszögezte, hogy el vannak szánva a legvégsőkig, és nem tántoríthatja el sem a börtön, sem egyéb büntetés. Töretlen hittel és kitartással végzik munkájukat egy szebb magyar jövő építésében. Ezek után Vári Kovács Péter olvasott fel részletet Somogyvári Gyula művéből, mely Vámossy Tibor hősi halálát meséli el. Végül Murányi Levente ’56-os szabadságharcos, a Jobbik alelnöke beszélt a Rongyos Gárdáról, megalakulásáról, harcairól. A Szózatot és a Székely Himnuszt énekeltük ezután.
A koszorúzást az MNG kezdte a saját és a Jobbik nevében. Le se merem írni, de katonai tiszteletadással (Borzasztó!). Utána (Megint csak le se merem írni, mert mit fog szólni Tömjén Zsolti?) a helyi KDNP képviseletében koszorúztak. Ezek után a közönség rótta le kegyeletét egy szál gyertyát gyújtva, vagy egy szál virágot téve az emlékmű elé.
Az MNG elvonult, a többiek is lassan szétszéledtek. A Szózat és a Székely Himnusz alatt is folyamatosan telefonálgató titkos rendőrök is eltűntek. Meglepő és furcsa, hogy a kijáratnál nem fogadta az MNG-t több tucat rendőrségi szakember a szokásos pótcselekvést foganatosítva (mármint az igazoltatást). Viszont később megtudtuk, hogy a rendőrség lezárta a hátsó kijáratokat. Hála az MNG éber biztonsági szolgálatának az országos vezetőt a Nemzetőrség, még előtte kivitte a helyszínről. Ezért, gondolom a rendőrök egy darabig ott álldogálhattak aztán szép csendben hazamentek.
Enyhe hiányérzetem támadt. Talán néhány honvéd, esetleg rendőr (volt kint bőven) egy-egy koszorúval részt vehetett volna a fegyveres testületek (léteznek ilyenek?) nevében. Gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Mivel köztudott, hogy Afganisztánból és Irakból nem könnyű hazajutni, a rendőrség pedig emberhiányban szenved a „szélsőséges” szervezetek folyamatos zaklatása miatt. Beláttam, hogy erre nincs idejük és emberük. Sebaj! Az a fontos, hogy él még magyar ember, aki nem felejt el főt hajtani az egykori hősök előtt és együtt kiáltani, hogy:
Adjon az Isten, szebb jövőt!