Emlékezni és ünnepelni készült több ezer hazafi 2010. július 4-én. A feloszlatott Magyar Gárda Egyesület tagjai, egykori Magyar Gárda gárdistái valamint számtalan szimpatizánsuk, barátjuk immár egy új egyesület keretében zászlót bontott mozgalom, a Magyar Nemzeti Gárda tagjaként kívánt méltóságteljesen emlékezni arra az egy évvel ezelőtti kora estére, amikor Draskovics Tibor bizonyíték-hamisításügyi miniszter parancsára rendőrruhát viselő pribékek százai fújták le könnygázzal, verték össze tonfával az Erzsébet téren spontán gyülekező bajtársakat. Többek között ekkor estek neki brutálisan Vona Gábornak, az akkor még Parlamenten kívüli Jobbik elnökének, földre teperték, megbilincselték, majd rabomobilba dugták a többi gárdistával együtt.
Azóta nagyot fordult a világ – gondoltuk. Hiszen „április 12-én egy egészen más országban ébredtünk” és nagyon sokan azt is elhitték, hogy „a szavazófülkékben véghezvitt forradalom” után megszűnik az elmúlt nyolc évben megszokottá vált rendőrterror.
Nem így történt… Már a délelőtti órákban megszállták a rohamsünök a fővárosba vezető utakat, jogellenes nyilvántartásaikban szereplő rendszámokra, felségjelzésként Nagy-Magyarországot viselő gépjárművekre vadásztak, a gépkocsikat leállították, utasaikat mondvacsinált ürügyekkel feltartották. A Felvonulási téren csapatszállító rendőrségi autók tömkelege sorakozott, állig felfegyverzett rohamrendőrök igazoltatták az egy szál pólót viselő embereket. Akik a Magyar Nemzeti Gárda egyenpólóját viselték, azokat felszólították, hogy vegyék le azt. Indok nincs, hiszen ez az olajzöld póló egyáltalán nem hasonlít a Magyar Gárda oroszlánnal hímzett fekete mellényéhez.
A rendezvény helyszínén ugyanilyen körülmények fogadtak minket: két alkalommal is kb. negyven teknőspáncélba bújt droid tört be brutálisan a rendezvény helyszínére, félrelöktek mindenkit, nem törődve azzal, hogy az illető fiatal gyermek vagy törékeny hölgy; egy alkalommal pedig közvetlen közelről könnygázt is fújtak a rohamot erős ellenszenvvel szemlélő hazafiak arcába. Az indokolatlan rohamot a hazafiak részéről az ilyenkor már elmaradhatatlan „SÜN! SÜN!” felkiáltás fogadta.
Délután 5 óra 6 perckor, percre pontosan a tavalyi rendőrroham idején harangszóval és az egy évvel ezelőtti események hangfelvételeivel vette kezdetét a megemlékezés. Pörzse Sándor megnyitó szavai után ifj. Hegedűs Loránt lelkész szólt az egybegyűltekhez, aki beszédében nem kímélte a ki tudja melyik nemzet biztonságát felügyelő nemzetbiztonsági hivatalt. Őt egy „meglepetésvendég”, Gaudi-Nagy Tamás követte – volna, ha a rendőrség nem kezdett volna ismét provokálni. A rendezői feladatot ellátó, a résztvevőket az esetleges támadástól védő bajtársak egy vonalban merészeltek állni, ezt a rendőri erők parancsnoka önkényesen „alakzat”-nak minősítette és eddig ismeretlen okból (azaz bármilyen konkrét jogszabályi hivatkozás nélkül) szabálysértéssé minősítette. Miután Hunyadi Gábor fő szervező és Gaudi-Nagy Tamás meggyőzte a jogilag alulképzett rendőrt, hogy csúnyán megütheti a bokáját, ha a rohammal hivatali visszaélés bűntettét követi el, a rohamszakasz a demonstráció résztvevőinek tapsától és ovációjától kísérve visszavonulót fújt. Ezután a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője végre elmondhatta beszédét, melyben ismét a bebörtönzött, üldözött hazafiak melletti kiállásra buzdított minket. Emellett kiemelt két közelmúltbeli eseményt is: egyrészt büszkén említette, hogy igaz hazafiak önzetlensége folytán összegyűlt „Tankos” Gyuri bácsira kirótt büntetés összege, így nem fogják amúgy is alacsony összegű nyugdíját letiltani és házát sem fogják elárverezni. A másik közelmúltbeli esemény pedig, hogy Morvai Krisztinával együtt benyújtották a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához a Magyar Gárda feloszlatása elleni beadványt, mely – a nemzetközi precedensjog figyelembe vételével – mindenképp az ítélet hatályon kívül helyezését, azaz az igazság győzelmét vetíti előre.
Vona Gábor következett a felszólalók sorában, aki nem okozott csalódást. Kemény szavakkal illette az új kormányzatot, hiszen mind az elmúlt hónap, mind pedig ez a délután bebizonyosodott: nem azzal törődnek, ami a valódi feladatuk lenne. Borsodban – Pintér Sándor hírhedt „kéthetes” nyilatkozata ellenére – továbbra sincs rend, a bűnözők fosztogatnak az árvíz sújtotta területeken, a kormányfő ígérete ellenére a pénzéhes bankok továbbra is többgyermekes családokat fosztanak meg hajlékuktól (szintén a rohamrendőrök szolgalelkű közreműködésével), most pedig hazájukat és az igazi szabadságot szerető hazafiakat vegzálnak Gyurcsány, Draskovics és Bajnai egykori kiszolgálói. Megemlítette, hogy a rendezvény szervezése során attól féltek, hogy a rendőrség egy „kiszorítósdi” során az éppen akkor kezdődött homofesztivál résztvevőire szerették volna rátolni a résztvevőket. Azonban – tette hozzá humorosan – úgy tűnik, hogy épp a fordítottja a cél: azt szeretnék elérni, hogy a homokosok rászálljanak a rendőrségi utasításra félmeztelenre vetkőztetett gárdistákra.
Megható esemény következett: a jelen lévők az egyesület keretében működő Magyar Nemzeti Gárda mozgalom céljaira, családjaink, nemzetünk, a magyarság felemelkedésére tettek esküt a Szent Korona hiteles másolata előtt.
A megemlékezés és eskütétel – a rendőrség provokációjának köszönhetően – végül a reméltnél kevésbé méltóságteljesen, de békésen zajlott le. A Szózat és a Székely himnusz eléneklése után újabb „meglepetésvendég” következett. A rendőri erők által nagy erőkkel kergetett Kiss Róbert, az egykori Magyar Gárda főkapitánya, a frissen zászlót bontott Magyar Nemzeti Gárda vezetője szólt az egybegyűltekhez. Meghatóan emlékezett az egy évvel ezelőtti eseményekre, hitet tett bajtársai mellett és kiemelte: hosszú idő után Vona Gábor az első politikus, aki egyben bajtárs is. Egyben megígérte azt is, hogy az igaz hazafiak ezentúl minden év július 4-én megemlékeznek az Erzsébet téren a 2009. évi rendőrterrorra.
Ahogy tavaly, úgy idén is fényes erkölcsi győzelmet aratott a nemzeti tábor az agresszív, provokatív rendőrség felett. Ismét bebizonyítottuk, hogy nem lépünk túl a jogszerűség határain, de egymásért akár tűzön-vízen keresztül is kiállunk. A hazafiak megüzenték: aki közénk tartozik, az sosincs egyedül!